Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 
 

MDT APP

Töltse le ingyenes mobil alkalmazásunkat!

Letöltés

Magyar Diabetes Társaság

hungarian diabetes association

diabet partneri hirek

DIABETOLOGIA HUNGARICA ON-LINE

  • HUN
  • ENG

A MICROALBUMINURIA MEGELŐZÉSE 2-ES TÍPUSÚ DIABETESBEN

Jermendy György dr., Ruggenenti, Piero dr.

Diabetologia Hungarica 2007. 2. szám

A 2-es típusú diabetes népegészségügyi jelentősége világméretekben növekszik. A 2-es típusú diabetes idült szövődményei fontos szerepet játszanak abban, hogy az érintettek életvárandósága és életminősége jelentősen csökken. A nephropathia diabeticát a diabetes microangiopathiás szövődményei között tartjuk számon. Prospektív klinikai megfigyelések szerint az albuminuria növekedése nemcsak a bekövetkező renalis szövődmény, hanem a cardiovascularis morbiditás/ mortalitás fontos előrejelző tényezője is. Ebből adódóan a microalbuminuria klinikai jelentősége mind a terápia, mind a megelőzés szempontjából nagy jelentőségű. A microalbuminuria megelőzése csökkenti a nephropathia progresszióját, s remélhetőleg megelőzi a cardiovascularis eseményeket is. Kézenfekvő ezért, hogy ideális esetben a diabeteszes nephropathia primer prevencióját a normoalbuminuria stádiumában kell megkezdeni. Noha a dohányzás elhagyása, a fehérjebevitel megszorítása, a lipideltérések kezelése jelentőséggel bír, nem vitatható, hogy a megelőzési stratégia tengelyében az optimális anyagcsere- és vérnyomás-kontroll elérésére való törekvés áll. A közelmúltban publikált BENEDICT vizsgálat (Bergamo Nephrologic Diabetes Complications Trial) igazolta, hogy az ACE-gátlók közé tartozó trandolapril önmagában, vagy a nem-dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkoló verapamil SR-rel együtt adva szignifikánsan csökkenti a perzisztáló microalbuminuria kialakulását 2-es típusú, normoalbuminuriás cukorbetegek körében. Ennek a primer prevenciós tanulmánynak az eredményét még további vizsgálatokkal meg kell erősíteni annak tisztázása érdekében, hogy az előnyös változások végül eredményezik-e a renalis végstádium, ill. a macrovascularis események megelőzését.
The public health burden of type 2 diabetes mellitus has been dramatically increasing world-wide. The chronic complications of type 2 diabetes play an important role in decreasing life expectancy and adversely affecting quality of life. Diabetic nephropathy is widely considered an important complication of diabetes that is originally microvascular in nature. In prospective clinical investigations, increased urinary albumin excretion proved to be associated not only with subsequent renal outcomes but also with cardiovascular morbidity/mortality independently of other risk factors. Therefore, microalbuminuria as early sign of increased urinary albumin excretion should be considered important for both treatment and even for prevention. Preventing microalbuminuria might diminish progression to overt nephropathy and, hopefully, might limit cardiovascular events. Regarding primary prevention of diabetic nephropathy, therapeutic intervention should optimally be initiated at the stage of normoalbuminuria. Although additional factors such as smoking cessation, reduction of protein intake, and treatment of lipid abnormalities are important, providing optimal diabetic control as well as targeting optimal blood pressure are the key elements of preventing strategy in diabetic patients. Recently, the Bergamo Nephrologic Diabetes Complications Trial (BENEDICT) documented that a significant decrease of the development of persistent microalbuminuria could be achieved by using an ACE-inhibitor, trandolapril alone or in combination with verapamil SR, a non-dihydropyridine calcium-channel blocker in hypertensive type 2 diabetic patients with normoalbuminuria. The results of this primary prevention strategy should be corroborated by further investigations to determine whether these beneficial changes could later result in improvement of renal clinical outcomes, macrovascular complications, or both.