Sok cukorbeteget gondozó orvos, nővér, dietetikus ajánl időről időre a nála már korábban rendelkezésre álló „oktató”-anyagot és -programot hang és videokazettán, dián vagy CD-n. A régi definíció szerinti „audiovizuális (AV) segédeszközök” elnevezés emlékeztessen bennünket arra, hogy elsősorban a cukorbetegek szélesebben értelmezett oktatási rendszerében van helyük. Ha ezeket használni szeretnénk, az egyszerű logika módszereit kell alkalmaznunk. Idézzük emlékezetünkbe ezt az öt pontot: 1. Határozzuk meg az egyén vagy csoport szükségletét a gondozási folyamat során. 2. A szükséglettől az elérendő képességek, tudás és attitűd meghatározását követően soroljuk fel pontosan azokat az oktatási célokat, amelyeket a tanulási folyamat e szintjén el kell érnünk. 3. Mindezt figyelembe véve értékeljük a rendelkezésre álló AV eszközöket, „segíti-e betegünket a fenti célok elérésében?” 4. Ellenőrizzük az eszközök technikai színvonalát (lejátszható, egyszerű, jól olvasható-e?) 5. Ha az AV program sikerrel „átment a vizsgán”, ezután döntsünk: kinek, hogyan, mikor és hol használjuk.