Shaw, J.E.,
Zimmet, P.Z., Hodge, A.M., de Courten, M., Dowse, G.K., Chitson, P., Tuomilehto, J.,
Alberti, K.G.M.M.
Diabetes
Care 23: 34-39, 2000.
Az elmúlt években több tanulmány is azt mutatta, hogy van olyan éhomi
vércukorérték a jelenleg elfogadott 7 mmol/l alatti tartományban, amely
összefüggést mutat a késöbb kialakuló diabetes, illetve a cardiovascularis
szövödmények megnövekedett kockázatával. Ezen eredmények alapján az Amerikai
Diabetes Társaság bevezette az "emelkedett éhomi vércukor" (impaired fasting
glucose - IFG) fogalmát a csökkent glukóztolerancia (IGT) mintájára, amely attól
különbözö módon, de a szénhidrát-anyagcsere manifeszt diabetest megelözö
hasonlóan kóros állapotát jellemzi. A fogalom bevezetését a WHO is támogatja,
kritériumának elfogadták a 6,1 és 6,9 mmol/l közötti éhomi vércukorértéket. A
rendelkezésre álló tanulmányok alapján azonban nem mondható ki, hogy a 6,1 mmol/l a
kockázatelörejelzés szem-pontjából a valódi alsó érték.
A vizsgálat célja annak megítélése volt, hogy létezik-e olyan értékhatár,
amely egyértelmüen elkülönítené a magas és alacsony kockázatú egyéneket,
valamint az IFG és az IGT összevetése a késöbbi manifeszt diabetes és a hypertonia
elörejelzése szempontjából.
Egy 1987-ben Mauritius szigetén végzett (orális glukóztolerancia-teszt - OGTT
- alapján történt) glukóztolerancia és cardiovascularis kockázati tényezö
felmérés adatait vetették össze az öt évvel késöbb, 1992-ben végzett
utánkövetö vizsgálat adataival. A sziget lakossága döntöen indiai származású. Az
1987-ben végzett felmérés a felnött (25 és 74 év közötti) lakosság 86,2%-át
érintette, az utánkövetéses vizsgálatra az összes korábbi résztvevöt behívták.
A keresztmetszeti elemzés 4721 személy, az utánkövetéses vizsgálat értékelése
3542 személy adatai alapján történt. Az OGTT-t 75 g glukóz elfogyasztásával
végezték, emellett meghatározták az éhomi vérzsírértékeket, a vérnyomást, a
test-tömeg indexet, a derék-csípö hányadost. Az éhomi vércukor értékeléséhez
legalacsonyabbnak a 4,5 mmol/l alatti, legmagasabbnak a 7 mmol/l feletti értéket
választották, a közti értékeket 10 csoportra osztották. Az éhomi vércukor értéke
(FPG) közel lineáris kapcsolatot mutatott a legtöbb kockázati tényezö
alakulásával. A diabetes incidenciája az 5 éves követés alapján (az éhomi és a 2
órás érték szerint is) az 5 mmol/l alatti éhomi értékü csoportban 5% alatt volt, a
legmagasabbnak (32%-nak a FPG, 29%-nak az OGTT alapján) a 6,1-6,9 mmol/l éhomi
értékü csoportban adódott. Az IGT elöfordulása 19, az IFG-é 29% volt. A hypertonia
elörejelzésében a 6 mmol/l feletti éhomi értékek jelentették a kockázatnövekedés
határát, a diabetes kockázatában az éhomi értékek alapján történö
diagnosztizáláskor 5,2 mmol/l volt a határ, az OGTT meghatározáskor a
kockázatnövekedés határa nem volt egyértelmü.
A szerzök felvetik, hogy az IFG határértékének 6,1-röl 5,8-ra való
csökkentése megduplázná a prevalenciát, és az IGT-hez hasonló prediktív
értéküvé tenné a diabetes elörejelzésében. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a
két módszer nem ugyanazon populációt szüri ki a patofiziológiai különbségek
miatt, mindkét állapot azonban ugyanúgy megnövekedett diabetes- és cardiovascularis
kockázatot jelez. Az értékhatárok megítélésére más környezeti és genetikai
háttérrel bíró populációk körében végzendö további vizsgálatok
szükségességét hangsúlyozzák.