A 2-es típusú diabetes a glukóztolerancia progresszív károsodása következtében alakul ki, a normális glukóztoleranciától (NGT), a csökkent glukóztolerancián (IGT) keresztül, a cukorbetegség végleges megjelenéséig. Fontos feladat a 2-es típusú cukorbetegség primer prevenciója, a betegség kifejlődésének különböző stádiumai alatt az inzulinérzékenység, az insulinszekréció zavarának a felismerése. A korábbi vizsgálatok eredményei a diabetes kialakulását befolyásoló tényezők vonatkozásában - inzulinrezisztencia, inzulinszekréció zavara, csökkent inzulinválasz, inzulin indukálta glukózhasznosulás (M), akut inzulinszekréció válasz (AIR) - nem egységesek. Arizonában a pima indiánok körében gyakori a 2-es típusú diabetes előfordulása, ezért ez a népcsoport alkalmas a prospektív felmérésekre.

   A tanulmány 13 éven át pima indiánok körében vizsgálta a glukóztolerancia romlását az NGT-től az IGT-én keresztül a diabetes kialakulásáig. A vizsgálatba 254 NGT-s és 145 IGT-s egyént vontak be. Három napig tartó diéta után, kórházi körülmények között részletes vizsgálatnak vetették alá őket, melynek kapcsán mérték az antropometriai adatokat, a zsírtartalom százalékos arányát, a derék/csípő hányadost, a testsúlyt, a testmagasságot, a glukóztoleranciát, az inzulintermelést, az inzulinhatást, az endogén glukóztermelést, 75 g orális glukóztolerancia teszt, hyperinsulinaemia - euglycaemia clamp technika, intravénás glukóztolerancia teszt segítségével.

NGT-ből - IGT-be való átmenet:

   254 NGT-s egyénből 79-nél IGT alakult ki és 175 egyén maradt továbbra is NGT stádiumban. Statisztikai értékeléssel megállapítható volt, hogy azok az egyének, akiknek a folyamatos követés során a 4 évi összesített M- és AIR-értékük az átlag alatt volt, hajlamosabbak voltak az IGT-re, mint azok, akiknek az M- és AIR-értékük az átlag felett volt. Ezzel szemben azoknak az egyéneknek, akiknek az átlag alatti M-értékük átlag feletti AIR-értékkel párosult, vagy fordítva, az átlag feletti M-értékük, átlag alatti AIR-értékkel párosult, az IGT-re való hajlamuk közepes fokú volt.

IGT-től a diabetes kialakulásáig:

   A követés során 145, a kezdetkor már IGT-be tartozó egyénből, 64-nél fejlődött ki a diabetes. A megmaradt 81 IGT-egyénből 32 (22%) maradt az IGT stádiumában, míg 49 (34%) egyén a NGT stádiumba tért vissza. Statisztikai értékeléssel megállapítható volt, hogy azoknál az egyéneknél, akiknek a folyamatos követés során a 4 évi összesített M- és AIR-értékük az átlag alatt volt, nagyobb volt a diabetes kialakulásának gyakorisága, mint azoknál, akiknek az össz M- és AIR-értékük az átlag felett volt. Ezzel szemben azoknál az egyéneknél, akiknek átlag alatti M-értékük átlag feletti AIR-értékkel párosult, vagy fordítva, átlag feletti M-érték párosult átlag alatti AIR-értékkel, a diabetesbe való átmenet kockázata közepes fokú volt.

   Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a glukóztolerancia romlását, az NGT-ből az IGT-be való átmenetet elsődlegesen az inzulinhatásban és inzulintermelésben jelentkező zavar, az alacsony M és AIR okozza, melyet a későbbi inzulinrezisztencia és inzulintermelés zavara is követ. Az inzulinrezisztencia és inzulintermelés zavara független patogenetikai tényezője a diabetes kialakulásának, a glukóztolerancia romlásának.

Ferenczi Judit dr.