A 2-es típusú diabetes korai stádiumát az inzulinrezisztencia jellemzi, amelyet a b-sejtek progresszív elégtelensége követ. A patofiziológiai háttér alapján az inzulin-secretagog és az inzulinérzékenységet növelő szerek kombinációja ígéretes választásnak tűnik. A tiazolinidin-dion vegyületek a PPAR-g-receptorokon keresztül érvényesülő hatásuk során csökkentik az inzulinrezisztenciát, így javítják a szénhidrát-anyagcserét. Ezen csoport új tagja, a pioglitazon csökkenti a hyperglykaemiát, mérsékli a hyperinsulinaemiát és csökkenti a hypertriglyceridaemiát. Humán vizsgálatokat még nem végeztek ezen kedvező hatások mechanizmusának vizsgálatára.

   A jelenlegi kettős vak, randomizált, placebokontrollált vizsgálat során sulfanylureával kezelt betegeken vizsgálták a pioglitazon hatását a glukóztoleranciára, az inzulinszekrécióra, a hepatikus és a perifériás inzulinérzékenységre, valamint a lipidszintekre. A vizsgálatban részt vevő 23, a texasi diabetes intézetben gondozott 2-es típusú diabeteszes beteg legalább három hónapja stabil dózisú sulfanylurea-kezelésben részesült, életkoruk 30-70 év közötti, BMI-értékük <36 kg/m², éhgyomri vércukorértékük (FPG) 140-240 mg/dl (7,8-13,3 mmol/l) közötti volt. A vizsgálatban nem vehettek részt korábban inzulin-, metformin-, acarbose-, illetve más tiazolinidin-dionkezelésben részesülő betegek. A vizsgálatban részt vevők nem szenvedtek semmilyen cardialis, hepaticus, renalis, vagy egyéb krónikus betegségben.

   A randomizáció előtti 4 héten hetente volt éhgyomri vércukor-meghatározás, vérnyomásmérés, meghatározták a plazma lipidértékeit. A HbA_1c-variabilitás <5% volt, a betegek diétás oktatásban részesültek. Egy héttel a randomizáció előtt, reggel 8 órakor, 10-12 órás éhezést követően 75 g-os OGTT-t végeztek, intravénás ³H₂O adásával meghatározták a teljes test zsírtartalmát, majd 4-7 nap múlva inzulin clamp technikával és indirekt kalorimetriával vizsgálták a perifériás és a hepaticus inzulinérzékenységet. Randomizációt követően a betegek 16 hétig placebo- vagy napi 45 mg pioglitazon-kezelésben részesültek, a kéthetenkénti kontroll során FPG-, testsúly- és vérnyomásmérés, diétás tanácsadás, valamint havonta HbA_1c- és plazma lipid meghatározás történt.

   Az OGTT során glukóz-, szabad zsírsav (FFA), inzulin-, C-peptid-meghatározást végeztek a glukóz elfogyasztásakor, előtte 30 és 15 perccel, valamint az ezt követő 2 órában 15 percenként. A terheléssel egy időben intravénás ³H₂O beadása után a plazma radioaktivitásának méréséből számították a test zsírtartalmát.

   Euglykaemiás inzulin-glukóz clamp módszerrel első lépésként 40 mU/min/m² humán reguláris inzulin infúzió, majd 160 mU/min/m² inzulininfúzió és 3-(³H)glukóz adása során a mérhető glukózhozamból számították ki az endogén cukorprodukciót (EGP), emellett folyamatos indirekt kalorimetriás eljárással határozták meg a glukóz- és a lipidoxidációt.

   A pioglitazont kapó és a placebo csoport nem különbözött az életkor, rassz, diabetestartam, BMI, FPG, HbA_1c, éhomi inzulin és C-peptid, plazma lipid koncentráció, FFA és zsírtömeg tekintetében. A 16 hetes kezelés során a testsúly, a BMI, a testtömeg zsírszázaléka és a zsírtömeg szignifikánsan növekedett a pioglitazon csoportban. A plazma HbA_1c(8,9+/-0,3 vs.7,2+/-0,5%, p<0,01) és az FPG (184+/-15 vs.135+/-11 mg/dl, p<0,01) szignifikánsan csökkent a pioglitazon csoportban, ugyanakkor az éhomi és a glukóz stimulálta inzulin- és C-peptid-koncentráció nem változott. A pioglitazon-kezelést követő OGTT során az éhomi FFA (647+/-39 vs. 478+/-49 mEq/l, p<0,01) és az átlagos FFA (485+/-30 vs. 347+/-33 mEq/l, p<0,01) szignifikánsan csökkent. A pioglitazon-kezelés előtt és után a bazális endogén glukózprodukció (EGP) és az éhgyomri vércukor szorosan korrelált (r=0,67, p<0,01). Az EGP az első inzulin clamp során csökkent szignifikánsan a pioglitazon csoportban, ahol az inzulin stimulálta teljes és nonoxidatív glukózfelvétel a második inzulin clamp során növekedett. Az OGTT során mért átlagos plazma glukóz koncentráció szorosan összefüggött a teljes test glukózfelvételével a második inzulin clamp során.

   A vérnyomás egyik csoportban sem változott szignifikánsan.

   Ez a 16 hetes vizsgálat igazolta, hogy a pioglitazon-kezelés csökkenti az éhgyomri és a postprandialis glukózkoncentrációt, a HbA_1c-értéket, javítja a hepaticus és a perifériás szöveti inzulinérzékenységet, valamint mérsékli a plazma FFA- és triglyceridkoncentrációját a szignifikáns testsúlynövekedés ellenére.

Pátkai Gizella dr.