Jósa András Megyei Kórház, IV. Belgyógyászati Osztály
A HELYES TÁPLÁLKOZÁS KOCKÁZATCSÖKKENTŐ SZEREPE A SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGEK MEGELŐZÉSÉBEN
Kicsák Marian
Kulcsszavak: energia- és tápanyagbevitel, táplálkozás-epidemiológia, szív- és érrendszeri megbetegedések
A táplálkozás-egészségtan önálló diszciplínává válása a XX. század elején kezdődött. A vitaminok felfedezése, az energia- és tápanyagbeviteli normák kidolgozása, a mikrobiológiai és toxikológiai ismeretek bővülése nagy lendületet adott a fejlődésnek. Egyre több megfigyelés igazolta, hogy az egészség megőrzésének elengedhetetlen feltétele a minőségi táplálkozás. A normák szerinti tápanyagfogyasztás tette lehetővé, hogy a táplálkozási hiánybetegségek egyre ritkábbá váltak. Azonban már az 1960-70-es években longitudinális epidemiológiai vizsgálatok hívták fel a figyelmet arra, hogy a 65 év alatti korcsoportokban jelentősen növekszik a nem fertőző krónikus megbetegedések prevalenciája és mortalitása. Bizonyítottá vált, hogy a helytelen táplálkozás, a dohányzás és a fizikai aktivitás hiánya a három legfontosabb kockázati tényező a szívinfarctus, az ischaemiás szívbetegség, az atherosclerosis, a hypertonia, a heveny vascularis agyi katasztrófák, egyes rosszindalatú megbetegedések és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában.1 Az orvostudomány újabb és újabb gyógyszerekkel próbál gátat vetni a "járvány" terjedésének. De a járvány tovább folytatódik, elsősorban azokban az országokban, ahol a fent említett életmódbeli tényezőket nem sikerül(t) jelentősen befolyásolni. Több vizsgálat igazolta, hogy a nem fertőző krónikus megbetegedések és a táplálék összenergia-, összzsír-, telített zsírsav és koleszterintartalma között pozitív összefüggés van, valamint táplálkozási kockázatot jelent a mikronutriensek bevitelének hiánya és egymáshoz viszonyított nem megfelelő aránya.2,3
A cardiovascularis megbetegedések vonatkozásában a táplálkozási szokások meghatározó szerepét támasztja alá pl. az a tény is, hogy Japánban, ahol a telített zsírsavbevitel 8 energia% alatt van, a szív- és érrendszeri megbetegedések prevalanciája jóval alacsonyabb, mint pl. az Egyesült Államokban letelepült japánok körében. Ez utóbbi esetben a táplálkozási szokások megváltozásával (nő az összenergia-, összzsír-, telített zsírsav bevitel) a cardiovascularis megbetegedések előfordulási gyakorisága és mortalitása a befogadó országokéhoz válik hasonlóvá. Ismert az is, hogy a grönlandi eszkimók cardiovascularis halálozási aránya nagyon alacsony még a magas összzsírbevitel ellenére is, miután kevés a telített zsírsav- és magas az n-3 PUFA-bevitel.4,5 Tény, hogy a 2-es típusú diabetes mellitus prevalenciájának gyors növekedése világszerte összefügg az elhízás "járványszerű" emelkedésével. A 2-es típusú diabetes mellitust túlsúlyos, illetve elhízott betegek esetében ma leginkább egy tünetegyüttes részeként tekintik, melyet a szénhidrát-anyagcsere zavarán kívül a dyslipidaemia, a centrális obesitas, a gyorsult véralvadás, a hypertonia és a vizelet microalbuminuria jellemez.6 Az utóbbi évek diabetológiai történéseit figyelve érzékelhető, hogy egyre inkább háttérbe szorul a vércukorcentrikus szemlélet, és ugyanolyan hangsúlyt kap a szindróma más alkotórészeinek kezelése.
Az összefoglalás célja, hogy felhívja a figyelmet a szív- és érbetegségek, valamint a táplálkozás közötti összefüggésekre, hangsúlyozni szeretné a dietetikai gondozás fontosságát.
Az érrendszeri betegségek kockázati tényezői
Az atherosclerosis és az annak talaján kialakuló szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezői között szerepelnek nem befolyásolható (életkor, nem), valamint az egyén és az orvoslás által befolyásolható tényezők (zsíranyagcsere-zavarok, dohányzás, táplálkozás). Ismert, hogy azonos szérum koleszterin szint mellett a férfiak veszélyeztetettsége közel háromszor nagyobb, mint a nőké. E relatív védettség azonban mérséklődik menopausában, illetve cukorbetegségben.4 Miután a diabetes mellitus kísérőbetegségek (obesitas, hypertonia, hyperlipoproteinaemia) hiányában is növeli a kockázatot az érrendszeri betegségekre, azok jelenléte pedig tovább fokozza, a helyes táplálkozás kialakítása igen fontos a gyógyszeres kezelés mellett. Bizonyítottan többletkockázatot jelent a hagyományos, magas zsírtartalmú és alacsony szénhidráttartalmú étrend (diéta) a kiegyensúlyozott tápanyag-összetételű étrenddel szemben. A kockázat még tovább növekszik a cukorbetegeknél az anyagcsere-egészségesekhez képest.
Az egyéni szükségletnek megfelelő energia- és tápanyagbevitel kockázatcsökkentő szerepe
A táplálkozás-epidemiológia a szív- és érrendszeri betegségek táplálkozási determinánsait vizsgálva bizonyos törvényszerűségeket tárt fel. Ezért napjainkban a táplálkozási ajánlások pontosan meghatározzák az energiabevitel mértékét, a tápanyagok helyes beviteli arányait az étrendi kezelést illetően. Ezen ajánlások ismerete a tényleges tápanyagbevitel értékelésének alapját, a táplálkozási intervenció kiinduló pontját jelentik. Az energia- és tápanyagszükségleti normák - szemben az egyéni szükséglettel - korcsoportonként, a nemet, a fiziológiás állapotot, a fizikai aktivitást figyelembe véve kerülnek kidolgozásra. Az energianorma egyéni étrendi tanácsadásnál csak durva orientációra alkalmas, miután a szükséglet azonos kategórián belül is jelentős individuális különbséget mutathat. Az energianorma szigorú, következetes betartása így sokaknál elhízáshoz vezethetne.
Tápanyagszükségleti norma alatt az egyes esszenciális tápanyagoknak azt a napi átlagos mennyiségét értjük, ami az adott populációhoz tartozó minden ember szükségletét fedezi, biztosítva az egészség megtartását.
Az ajánlások hangsúlyozzák, hogy az összenergia legfeljebb 30%-át, de legalább 15%-át adja az összzsírbevitel. Azonban mind a megelőzésben, mind a dietoterápiában döntő jelentőségű a zsírbevitel minősége, így a zsírsavbeviteli arányok is pontosan meghatározottak. A telített zsírsav bevietele (SFA) <10 energia%, az egyszeresen telítetlen zsírsav bevitele (MUFA) 12-14 energia%, a többszörösen telítetlen zsírsav bevitele (PUFA) pedig 3-7 energia% között kell hogy legyen. Az átlagos napi koleszterinbevitel nem haladhatja meg a 300 mg-ot. Az összszénhidrát bevitele 55-60 energia%-ot képviseljen, az összfehérje bevitele 15 energia% körül mozogjon. A napi élelmirost bevitelének el kell érnie a 25 g-ot. A kedvező Na/K arány, a megfelelő Mg-, élelmirost-bevitel érdekében a napi zöldség- és gyümölcsfogyasztás alsó határa felnőtteknél 400 g.
A vitaminok közül a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában egyebek között a tiaminnak, a riboflavinnak, az aszkorbinsavnak, a retinolnak, a tokoferolnak van jelentősége. Az utóbbiak oxidációs-redukciós folyamatok fontos elemei, gátolják a zsírok peroxidációját, melynek lényegi szerepet tulajdonítanak az érelmeszesedés folyamatában. Ezen vitaminok bevitelének "határérték-hiányát" (azaz a javasolt bevitelt csaknem elérő felvételt) is kedvezőtlennek tartják.7
A zsírbevitel minősége és a cardiovascularis betegségek közötti kapcsolat
A zsírsavlánc hossza alapján hosszú, közepes és rövid szénláncú zsírsavakat különböztetünk meg. A zsírsavakat a szénatomok közötti kettős kötések számával is jellemezzük. Az egyes zsírsavak szerkezetének megjelölésére rövidítéseket alkalmazunk. A C és az utána következő szám a zsírsav szénatomszámát mutatja, a kettőspontot követő szám a zsírsavmolekulában lévő kettős kötések számát adja meg. A hosszú szénláncú zsírsavakban a szánatomok száma 12 vagy annál több, a közepes szénláncú zsírsavakban 6-10, míg a rövid szénláncú zsírsavak legfeljebb 4 szénatomot tartalmaznak. A kettős kötést nem tartalmazó zsírsavakat telített zsírsavaknak mondjuk. Az egy kettős kötést tartalmazó zsírsavak az egyszeresen telítetlen, az egynél több kettős kötéssel rendelkezők pedig a többszörösen telítetlen zsírsavak. A többszörösen telítetlen zsírsavaknak két csoportját különböztetjük meg aszerint, hogy az első kettős kötés a terminális metilcsoporttól számíttott hányadik szénatomon van: n-3 zsírsavak - első kettős kötés a harmadik szénatomon; n-6 zsírsavak - első kettős kötés a hatodik szénatomon.
Esszenciális zsírsavak a linolsav és az a-linolénsav, mivel a szervezet ezeket nem képes szintetizálni.
A Framingham study klasszikus tétele, hogy a vér koleszterinszintje és a majdan kialakuló ischaemiás szívbetegség valószínűsége között egyenes arányosság van. Az 1950-es évek táplálkozás-epidemiológiai vizsgálatai hívták fel a figyelmet arra, hogy a telített zsírsavbevitel növeli a szérum koleszterinszintjét, a többszörösen telítetlen zsírsavbevitel pedig csökkenti azt.8 A szakemberek megalkották a P/S hányados fogalmát, ami a többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA) és a telített zsírsavak (SFA) beviteli arányát jelenti. A kívánatos P/S hányadost 0,6-0,8 közötti értékben határozták meg. A vizsgálatok azt is megmutatták, hogy a telített zsírsavak nem egyformán növelik a szérum koleszterinszintjét. Legnagyobb mértékben a mirisztinsav, ennél kisebb mértékben a laurinsav, majd a palmitinsav emeli.5 Több ajánlás kiemeli a magas olajsavtartalmú olívaolaj fogyasztásának fontosságát. Az olajsav jótékony hatását a déli népek igazolják leginkább. A mediterrán diéta egészségmegőrzésben betöltött szerepe azonban nem csak az olívaolaj konyhai alkalmazásában keresendő, hanem a magas zöldség-, gyümölcs-, valamint halfogyasztásban is. Az utóbbi évek kutatásai egyre több adatot szolgáltatnak a kívánatos PUFA-bevitel minőségére vonatkozóan. Az elmúlt egy évtizedben több közlemény jelent meg a többszörösen telítetlen zsírsavak élettani jelentőségéről. A többszörösen telítetlen zsírsavak beépülve a sejtmembránok foszfolipidjeibe, fenntartják a membránok integritását, funkcióját, fluiditását. A PUFA-bevitel mennyisége és minősége kulcsszerepet játszik abban, hogy milyen típusú eikozanoidok (tromboxánok, prosztaglandinok, prosztaciklinek, lipoxinok, leukotriének, hidroxizsírsavak) képződnek a szervezetben.9
1. táblázat. A növényi olajok, állati eredetű zsiradékok, olajos magvak zsírsavösszetétele az összes zsírsav %-ában
Az n-3 zsírsavakból keletkező prosztanoidok csökkentik a thrombocyta-aggregációt, mérséklik a thrombosis kialakulásnak veszélyét. A szükségesnél nagyobb EPA- és DHA-bevitel azonban növeli a vérzési időt. A nagy EPA-bevitelnek tulajdonítható, hogy eszkimókban gyakori az agyvérzés.8 Az n-3 zsírsavak rendszeres bevitelének hatására elsősorban a trigliceridszint csökkenése figyelhető meg. Ezen zsírsavak jelentősége elsősorban azonban nem a vérzsírszintek csökkentésében áll, hanem a véralvadásra kifejtett gátló hatásukban rejlik. A linolsav-bevitel hatására csökken a szérum összkoleszterin-szintje és kismértékben a HDL-koleszterinszint. Ismeretes, hogy a nagy linolsav-bevitel növelheti a malignus daganatok előfordulási arányát, nagy valószínűséggel növeli a koszorúerekben a thrombosis veszélyét.8
Az élelmiszerekben leggyakrabban előforduló többszörösen telítetlen zsírsav a linolsav és az a-linolénsav. A linolsavból arachidonsav, az a-linolénsavból pedig EPA, majd DHA keletkezik. Az a-linolénsav-EPA átalakulás feltétele azonban az, hogy a linolsav/a-linolénsav aránynak kisebbnek kell lennie 10/1-nél, valamint az a-linolénsav felvételének hosszú időn keresztül kell történnie.
A hazai táplálkozás jellemzése
Felmérések szerint a hazai lakosság táplálkozása számottevő kockázatot jelent a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. Ennek oka, hogy magas az összenergia-, összzsír-, SFA-, koleszterin- és nátriumbevitel, alacsony a kálium-, a magnézium-, a kalciumbevitel, magas a nátrium-kálium egymáshoz viszonyított aránya.10 A szükségesnél nagyobb energiabevitel a zsírokból, a hozzáadott cukorból és az alkoholból adódik. A tejtermék-fogyasztás nagyobb részt zsíros tejből és tejtermékekből áll. Magas a zsíros húsok és húskészítmények fogyasztása, alacsony a zöldség- és gyümölcsfogyasztás. A teljes kiőrlésű lisztből készült pékáruk kis százalékot képviselnek a sütőipari termékeken belül. Az ételkészítéshez használt zsiradék mennyisége sok, valamint egyoldalú (napraforgóolaj, vagy napraforgóolaj és állati eredetű zsiradék keveréke). A konyhasó fogyasztása három-négyszerese a kívánatosnak.
A Diabetologia Hungarica egy korábbi számában közölt felmérésünk adataiból is jól látszik, hogy a cukorbetegek étrendjében is jelen vannak a populáció egészére jellemző táplálkozási hibák.11 Magas az összzsír-, alacsony az összszénhidrátbevitel. A zsírbevitel elemzéséből kitűnik, hogy nagy a telített zsírsavak részesedése a napi energiabevitelből. A PUFA-bevitel analízise magas n-6 és alacsony n-3 zsírsav bevitelt mutat. A magas nátriumbevitel mellett bizonyos ásványi anyagok (kálium, kalcium) és egyes vitaminok (tiamin, riboflavin, piridoxin, folsav) hiányos bevitele mérhető. Az étrend átlagos napi koleszterintartalma jelentősen meghaladja a napi 300 mg-os ajánlott értéket. A magas SFA-, alacsony n-3 PUFA-, a magas nátriumbevitel, a kedvezőtlen Na/K hányados, az alacsony Ca-, B1, B2-, B6-vitamin-bevitel táplálkozási szempontból kifejezett rizikót jelent a cardiovascularis megbetegedések kialakulására.11,12
Táplálkozási stratégia. Főbb irányvonalak, javaslatok
1. Az egyéni energia- és tápanyagszükséglet meghatározása. Túlsúly és elhízás esetén az energiabevitel csökkentése kb. napi 500 kcal energiadeficit létrehozásával
Az elhízás kockázatnövelő szerepe egyenesen arányos a súlytöbblet mértékével. A 27-30 kg/m2 közötti BMI mérsékelt, a 30 kg/m2-t meghaladó BMI jelentős kockázat a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulása szempontjából. A testtömegtöbblet mértéke mellett fontos az elhízás típusa is - a hasra lokalizálódó elhízás jelent nagyobb kockázatot.
2. Az összzsír-bevitel csökkentése megközelítőleg az összenergia 30%-ára
Az összzsír-bevitel csökkenthető a megfelelő nyersanyag-válogatással, a látható zsiradék eltávolításával és a helyes konyhatechnikai módszerek alkalmazásával. Az optimális zsírbevitel biztosítása a nyersanyag-válogatással kezdődik. Sovány tej és tejtermékek (1,5% zsírtartalmú tej, kefir, joghurt, aludttej, Köményes, Fokhagymás, Tolnai, Túra, Óvári sajtok, sovány és félzsíros tehéntúró, 12% zsírtartalmú tejföl); hús- és húskészítmények (baromfi: comb, mell; sertés: comb, karaj; marha: lapocka; hal: tengeri halfilé; gépsonka, sonkaszalámi, Zalai, zöldséges felvágott stb.) fogyasztása javasolható. Kerülendők, illetve ritkán kis mennyiségben fogyaszthatók a tejszín, a zsíros sajtok, a szalámifélék, a szalonna, a tepertő, a zsíros húsrészek.
A konyhai előkészítés során is csökkenthetjük a táplálék zsírtartalmát, pl. a tej fölözésével, a húsok zsírtalanítása vagy a bőr lehúzása (hal, baromfi) révén. Mellőzni ajánlatos a szalonnával történő tűzdelést vagy az olajos páclében való pácolást.
Ételkészítés alkalmával a zsírbevitelt úgy tudjuk mérsékelni, hogy minél kevesebb zsiradékot használunk. A hagyományos ízeket megőrizhetjük akkor is, ha a rántást kevés olajon vagy szárazon, a habarást csökkentett zsírtartalmú tejföl, kefir, tej felhasználásával készítjük. Továbbá, ha a főzést, párolást, grillezést, roston sütést mint konyhatechnológiai módszert választjuk, vagy pl. cserépedény, alufólia, kontakt grill, grillzacskó segítségével sütünk. A kész ételek zsírtartalmát csökkenthetjük pl. úgy, hogy a húsos leveseket, pörköltféléket "lezsírozzuk".
3. A zsírfogyasztás szerkezetének átalakítása
A zsírok egészségre gyakorolt hatását a mennyiségén kívül a minősége is meghatározza.
Az ajánlásoknak megfelelő zsírsavbevitelt csak akkor tudjuk biztosítani, ha különféle zsiradékokat használunk ételkészítés során. Az, hogy a napraforgóolaj (nagy linolsavtartalmú) fogyasztása kedvező a vér lipidprofilját illetően, jó ötven évvel ezelőtti megfigyelés. Azonban a biokémia és a klinikai kémia bebizonyította, hogy a kérdés ennél összetettebb. Igaz, hogy a linolsav csökkenti a szérum összkoleszterin-tartalmát, de csökkenti a HDL-koleszterin mennyiségét is. A túlzott napraforgóolaj-fogyasztás mindemellett gátolja az a-linolénsav-EPA átalakulást, illetve magas lesz a szervezetben az n-6 PUFA-ból képződő eikozanoidok szintje. Ezért a nagy linolsavtartalmú napraforgóolaj helyett célszerűbb lenne a magas a-linolénsav-tartalmú repceolaj használata főzéshez, sütéshez. A saláták készítésekor az olívaolajat vagy a lenmagolajat érdemes előnyben részesíteni.
A zsírszegény tejtermékek fogyasztása azért is lényeges dietetikai szempontból, mert a tejzsír jelentős mirisztin- és laurinsavtartalma emeli a szérum koleszterinszintjét.
2. táblázat. Halak zsírsavösszetétele az összes zsírsav %-ában
4. A koleszterinbevitel csökkentése
A táplálékkal bevitt koleszterin befolyásolja a szérum koleszterintartalmát - bár kisebb mértékben, mint a telített zsírsavak -, ezért a koleszterinfelvételt korlátozni szükséges. Kerülni kell az igen magas koleszterintartalmú belsőségek gyakori fogyasztását (pl. a sertésmájnak 430 mg/100 g a koleszterintartalma). Igen értékes tápanyag-összetétele (Fe, A-, B2-, B12-vitamin) miatt azonban nem kell teljesen száműzni az étrendből. Hetente 5-8 dkg mennyiségben fogyasztható. A szalonna, tepertő, zsíros kolbászfélék igen ritkán (havonta 1-2 alkalommal) és kis mennyiségben (4-5 dkg) lehetnek jelen a táplálékban. A tojás szintén magas koleszterintartalmú élelmiszer (1 db tojássárgája 250 mg koleszterint tartalmaz), azonban kitűnő tápanyag-összetétele (A-, D-, B12-vitamin) miatt mértékletes fogyasztása javasolt (ételkészítés). Az étrendi koleszterinnek a vér koleszterintartalmára gyakorolt hatása függ az elfogyasztott növényekben lévő szterinek (szitoszterin) mennyiségétől és a táplálék rosttartalmától (psyllium).6
5. Heti gyakorisággal kívánatos a halak (heck, szardínia, fogas, busa) étrendbe illesztése
Számottevő az EPA-, a DHA- és az a-linolénsavtartalmuk. Ajánlott mennyiség 100-150 g/hét.
6. A gabonafélék és az ebből készült élelmiszerek képezzék az étrend gerincét
A gabonamagvak, pelyhek, teljes kiőrlésű lisztből készült termékek fogyasztását növelni ajánlatos. A teljes kiőrlésű lisztből készült élelmiszerek segítik a kívánatos élelmirost-bevitel biztosítását, valamint jelentős vitamin- és ásványianyag-tartalmuk segíti a szervezet harmonikus működését.
7. A zöldség- és gyümölcsfogyasztásnak felnőtteknél el kell érnie a napi 400 g-ot
A zöldség- és gyümölcsfélék magas vitamin-, ásványi anyag és élelmirost-tartalmú élelmi anyagok. A kisétkezések alkalmával, illetve étkezések befejező fogásaként édesség helyett a friss zöldségek (idénynek megfelelően), gyümölcsök fogyasztása javasolható. A főzelékek, rakott, töltött zöldségek heti 3-4 alkalommal kerüljenek terítékre. Kívánatos lenne, hogy a hagyományos köreteket (burgonya, rizs, tészta) minél gyakrabban helyettesítsük zöld salátákkal, illetve vegyes köretet szervírozzunk (pl. rizs + párolt zöldség).
8. A konyhasó fogyasztásának jelentős csökkentése
Mértékletes fogyasztásra javasolhatók a sózással tartósított, vagy jelentős só hozzáadásával készült élelmiszerek, pl. sós péksütemények, juhtúró, ömlesztett sajtok, ételízesítők, ecetes konzerv savanyúságok, sós kekszek, chipsek. A konyhatechnikai eljárások közül azokat kell előnyben részesíteni, melyek sütés-főzés közben a legjobban felszínre hozzák az élelmiszerek természetes zamatát, és új ízekkel gazdagítják az ételeket. Ételkészítés során minél kevesebb só (a korábban szokásos mennyiség fele, harmada) felhasználásával célszerű készíteni az ételeket. Kerülni kell a már elkészült ételek utólagos sózását és a nyers zöldségfélék (paprika, paradicsom) sózását. Magasvérnyomás-betegség esetén a szárított zöldségekből, sóval és fűszerekkel készített ételízesítőket ne használjuk ételeink ízesítésére (pl. Delikát, Vegeta), helyettük a zöld- és szárazfűszerek egész sora alkalmazható az ételkészítés során. Nagyobb üzletekben kapható sómentes Vegeta. Érdemes tudni, hogy a fűszeres sók, pl. fokhagymás só ugyancsak magas nátriumtartalmúak.
9. Alkohol
Az alkoholfogyasztásra vonatkozó orvosi/dietetikai tanácsokat mindig egyénre szabottan kell megfogalmazni. 1992-ben a WHO szervezte MONICA projekt által feltárt "francia paradoxon" jelenséget azóta több epidemiológiai vizsgálat is igazolta. Eszerint feltételezhető, hogy a rendszeres, mérsékelt (napi 150-300 ml), étkezéshez kapcsolódó vörösborfogyasztás hozzájárulhat a szervezet antioxidáns egyensúlyának fenntartásához, csökkentheti az ischaemiás szívbetegségek előfordulását. A bor polifenoljai lassítják a thromboticus folyamatokat, feltételezhetően a polifenolok egymással és más étrendi antioxidánsokkal szinergizálnak. A tartós alkoholfogyasztás azonban egyeseknél cardiomyopathia kialakulásához, a májbetegségek kockázatának fokozódásához vezethet.13
10. Vásárlás
Vásárolni lista alapján érdemes. Célszerű elolvasni a vásárolni kívánt élelmiszer címkéjét, mert abból megtudható, hogy milyen tápanyagokat, összetevőket tartalmaz. A címkén az élelmiszer alkotóelemeit nagyságrendben, a legnagyobb tömegűtől a legkisebbig haladva tüntetik fel.
Dietetikai gondozás
A dietetikusnak is szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a diabeteszes és a nem diabeteszes populáció cardiovascularis morbiditása és mortalitása nem mutat csökkenő tendenciát. Az esélyek természetesen annál jobbak, minél fiatalabb kortól kezdjük az ártó hatások elkerülését. Valójában azonban nem szabad lemondani egyetlen korosztály befolyásolásának lehetőségéről sem. A már manifeszt betegségek tünetei is javulhatnak, az atherosclerosis mértéke regrediálhat, a testtömeg csökkenésével "szelídülhet" a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás. A táplálkozási intervenció eredményességének feltétele az élettanilag kedvezőbb tápanyag-összetételű élelmiszerek széleskörű hozzáférhetősége, a paciensek motivációjának növelése, az ismeretek bővítése, a gondosan felépített, rendszeres táplálkozási tanácsadás. A dietetikai gondozás során a dietetikus figyelmének ki kell terjednie minden tápanyag bevitelére (összenergia-, összzsírbevitel, zsírsavbeviteli arányok, összfehérje-, összszénhidrát, koleszterin, élelmirost, vitaminok és ásványi anyagok bevitele). Mindez az étrendi feljegyzések alapján, az egyes élelmiszerek fogyasztási gyakoriságát vizsgálva valósítható meg. Lehetőség szerint történjék meg az energia- és tápanyagbevitel mérése energia- és tápanyagszámító szoftverek segítségével minden egyes vizit alkalmával. A dietetikai gondozás révén a betegnek képessé kell válnia: étrendjének összeállítására, élelmiszerek, élelmianyagok, kész ételek helyes megválasztására, tisztában kell lennie étrendbe illeszthetőségével. Tudnia kell alkalmazni az egészséges ételkészítés konyhatechnikáját.
Az eredményes tanácsadás feltétele a beteg bizalmának megnyerése. Továbbá, ha sikerült felkelteni a paciens érdeklődését a tudatos táplálkozás iránt, a beteg megértette, hogy egészségi állapotáért ő maga is felelős. Lényeges a megerősítés, a paciens ismeretszerzésének segítése (diétaleírás, mintaétrendek, receptek). Hangsúlyozni kell, hogy a diéta "csupán" az egészséges táplálkozás megvalósítása, ezért nem szükséges a családtól elszakadva, teljesen más ételeket fogyasztani.
Összefoglalás
Az ember számára táplálkozási ösztöne nem biztosítja a helyes táplálékválasztást. Az éhség és a jóllakottság, a hozzáférhetőség a szokások és az anyagi lehetőségek sokkal inkább meghatározzák az elfogyasztott élelmiszerek, ételek sorát. Miután a táplálék jelentősen befolyásolja az egészségi állapotot a mit? és mennyit? meghatározó jelentőségű. A szakemberek többsége egyetért abban, hogy a "nyugati betegségek" (szívinfarctus, magas vérnyomás, elhízás stb.) elkerülésére akkor van a legnagyobb esély, ha az egészséghez kapcsolódó magatartás, ezen belül a táplálkozás helyes irányba megváltozik. Diabetesben a dietetikai irányelvek figyelmen kívül hagyása fokozott mértékű rizikót jelent az egyébként metabolikus diszfunkcióban lévő szervezet számára. A dietetikus feladata, hogy szakszerű, mindenre kiterjedő, individualizált étrendi tanácsokkal lássa el pacienseit. A diétás kezelés célja és feladata a helyes étkezési szokások kialakítása, a táplálkozással összefüggő rizikófaktorok megszüntetése. A diétás tanácsadásnak rendszeresnek (legalább évi 2-4 vizit) kell lennie és jóval többet kell nyújtania egy cukorbeteg ellátása esetén, mint a tápláltsági állapot mérése és követése, az energia- és szénhidrátbevitel vizsgálata, valamint a gyógyszeres kezelésnek megfelelő táplálkozási ritmus ellenőrzése.
IRODALOM
1. Dési I.: Népegészségtan. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1999. pp. 411-442
2. Diet and Health. National Research Council, Washington, 1989.
3. Kromhout, W-C, Menotti, A, Bloemberg, B: Dietary saturated and trans fatty acids and cholesterol and 25-year mortality from CHD. Medicine 24: 308-315, 1995.
4. Romics L, Szollár L, Zajkás G: Az atheroslerosissal összefüggő zsíranyagcserezavarok kezelése. "Magyar Lipid-Konszenzus Konferencia" ajánlása. Orvosi Hetilap 134: 227-238, 1993.
5. Antal M: A zsírok szerepe a táplálkozásban. Étrend, Élelmezés, Táplálkozás, Diéta, 4: 4-6, 2000.
6. Halmos T: Inzulinrezisztencia-hyperinsulinaemia- 2-es típusú diabetes mellitus. Táplálkozás, Allergia, Diéta, 6:16-22, 2001.
7. Bíró Gy: A magas színvonalú élelmezés a helyes táplálkozás alapjai: táplálkozás-epidemiológiai áttekintés. Táplálkozás-Anyagcsere-Diéta 2: 13-23, 1997.
8. Antal M, Gaál Ö: Többszörösen telítetlen zsírsavak jelentősége a táplálkozásban. Orv Hetil 139: 1153-1158, 1998.
9. Ádám V, Faragó A, Machovics R, Mandl J (szerk.): Orvosi biokémia, Semmelweis Kiadó, Budapest, 1996. pp. 451-458
10. Bíró Gy.: Az Első Magyarországi Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat: az eredmények áttekintése. Népegészségügy 75: 129-133, 1994.
11. Biró L, Kicsák M, Vígné SK: 1-es típusú cukorbetegek energia-, és tápanyagbevitelének multicentrikus vizsgálata. Diabetol Hung, 7: 243-251, 1999.
12. Kicsák M, Biró L, Vígné SK, Gaál Zs, Valenta B: A többszörösen telítetlen zsírsavbevitel mennyiségi és minőségi elemzése cukorbetegeknél, Diabetol Hung, 9(Suppl. 1): 27-28, 2001.
13. Lugasi A, Blázovics A, Fehér J: Magyar vörösborok in vitro antioxidáns tulajdonságai. Orv Hetil 140: 2051-2056, 1999.
- A szerző levelezési címe: Kicsák Marian
- Jósa András Megyei Kórház, IV. Belgyógyászati Osztály
- 4412 Nyíregyháza, Sóstói út 62.