A GDM-ben szenvedő asszonyok gondozása igen sokrétű, összetett és ennek megfelelően időigényes feladat. Egyértelmű tehát, hogy csakis jól szervezett team munkával érhetünk el kellő hatékonyságot. A kibővített gondozó csapat tagjai a védőnő és a háziorvos, akikkel sok esetben először találkozik a terhes, és akik ismerhetik szülészeti és egyéb anamnézisét, a diabetológus szakorvos, akinek munkáját dietetikus és diabetológiai szakápoló (edukátor) segíti, a szülész-nőgyógyász és a szemész szakorvos.

   A cukorbetegek gondozásának alapkövei közé tartozó edukáció a GDM kezelésében is meghatározó. Az edukáció maga is igen összetett, a gondozás valamennyi mozzanatát felöleli. Tekintsük meg részleteiben a felsorolt edukációs mozzanatokat (1. táblázat.)

   A megfelelő diéta, a GDM-ben szenvedő asszonyok gondozásának sarkalatos pontja. Hiányában a gondozás igen nehézkessé válhat. Sajnos nem elegendő megtanítani, hanem rendszeresen és folyamatosan ellenőriznünk kell az átadott ismeretek alkalmazását.

• Célunk a normoglykaemia (éhomi vércukor <5mmol/l és étkezés után 1-2 órával <7 mmol/l) elérése és megtartása, aminek érdekében a dietetikus által megtanított szénhidrátbevitel minőségi és mennyiségi eloszlását folyamatosan ellenőrizzük.

• A vércukor reggeli után jelentkező nagyfokú emelkedésének kivédésére tiltjuk a gyorsan feszívódó szénhidrátok fogyasztását.

• Az ideális testsúly-gyarapodás elérésére, amelyet a 30. terhességi hét után és legfeljebb 8 kg-ig tartunk kívánatosnak, meghatározzuk és ellenőrizzük az energia bevitelét is.

• Az anya és a magzat fejlődésének biztosítása, valamit a ketosis elkerülésének érdekében a minimálisan bevitt szénhidrátmennyiséget 160 g-ban az energiát 1400 kcal-ban határozzuk meg.

1. táblázat. Edukációs feladatok

   A rendszeres testmozgás nemcsak az egészséges életmódhoz, hanem a gestatiós cukorbeteg nők kezeléséhez is hozzátartozik. Nem szabad megfeledkeznünk azoknak az információknak az átadásáról, amelyek segítik terhesünket:

• A rendszeres testmozgásnak az anyagcserére, valamint a normális testsúly elérésére gyakorolt kedvező hatásait ismertetjük a terhessel.

• Megtanítjuk, hogy a mozgás inzulinhatást fokozó tulajdonságú.

• Óvjuk gondozottunkat a rendszertelen vagy túlzott fizikai aktivitástól, amely megnehezítheti a normoglykaemia elérését.

   Az önellenőrzés nemcsak az inzulinnal kezelt betegek kezelése során kívánatos, hanem a diétával egyensúlyban tartható terhesek gondozásának is jelentős mozzanata. A terhesség előrehaladásával a szénhidrát-anyagcsere labilissá válhat, folyamatos követése nem mellőzhető.

• Megtanítjuk, a vércukormérés helyes technikáját

• Segédkezünk a mérési terv elkészítésében, amely megfelelő számban és arányban tartalmazza mind az éhomi, mind az étkezés utáni pontokat.

• Biztosítjuk, hogy a terhes hozzájusson a vércukormérő eszközhöz.

• Gondoskodunk a vércukormérő készülék folyamatos ellenőrzéséről, amit laboratóriumi összehasonlítással végzünk ugyanabból a vérből.

• Napjainkban már rendelkezésünkre állnak olyan korszerű technikai eszközök, amelyeket felhasználhatunk az önellenőrzés kiegészítésére és különböző élethelyzetek modellezésére. A vércukormérő készülék memóriáját ellenőrizhetjük manuálisan, valamint számítógépes program segítségével grafikus ábrázolással egybekötve felhívhatjuk terhesünk figyelmét a diétahibák vagy egyéb nemkívánatos tevékenység következményeként jelentkező vércukorváltozásokra.

• Végezhetünk folyamatos vércukor-monitorozást. A Continuous Blood Glucose Monitor 72 órás folyamatos képet rajzol elénk gondozottunk vércukorértékeiről.

Az edukáció folytatódik az esetleges inzulinos kezelés megkezdésekor a beadás technikájáról.

• Az inzulinkezelés korai eldöntésének érdekében vércukormérőt kölcsönözünk a terhesnek, hiszen a szülésig kevés idő áll rendelkezésre a szénhidrát-anyagcsere rendezésére.

• Megtanítjuk az inzulin felszívását és beadását fecskendővel, majd pen típusú eszközzel.

• Az inzulin adagjának szükséges módosításait diabetológussal történő rendszeres konzílium segítségével végezzük.

• A jól képzett diabetológiai szakápoló (edukátor) figyelmét nem kerülik el az esteleges akut szövődmények sem.

• Az esetlegesen kialakuló hypoglykaemia felismerése, a rendezés lehetőségeinek oktatása a terhes számára.

• A kívánatosnál nagyobb vércukorértékek okait felderítjük (diétahiba, anyagcserét befolyásoló betegségek) és gondozottunk ezekkel kapcsolatos ismereteit pontosítjuk.

• A terhes minden egyéb panaszát értékeljük és azonnali SZAKORVOSI KONZÍLIUMOT veszünk igénybe.

A szövődmények kialakulását szoros követés segítségével akadályozhatjuk meg. A szoros követés heti rendszerességet jelent.

• Gondoskodunk a szénhidrát-anyagcsere monitorozásáról. Biztosítjuk a laboratóriumi vizsgálatok rendszeres elvégzését (HbA_1c, vércukor, vérzsírok, vizeletcukor).

• A gyakorta előforduló hypertonia lehetősége miatt rendszeresen ellenőrizzük a terhes vérnyomását, gondoskodunk az ABPM-monitorozás elvégzéséről, folyamatosan ellenőrizzük a vizelettel ürített albumin mennyiséget.

   Mivel fennáll a lehetősége, hogy terhesünk egy korábban fel nem fedezett diabetesben szenved, valamint az előzőekben részletezett hypertonia lehetséges, ezért a szemészeti ellenőrzés fontosságát ki kell hangsúlyoznunk. Figyelemmel kísérjük a havonta esedékes szemészeti kontroll elvégzését.

   Az edukációs tevékenység a perinatális időszakban, valamint a gyermekágy alatt sem hanyagolható el.

• A további inzulinadás szükségességét, valamint a kezdő inzulinadag mennyiségét szakorvosi konzílium igénybevételével döntjük el.

• Felhívjuk az anya figyelmét a szoptatás vércukorcsökkentő hatására.

• Segédkezünk szoptatási terv készítésében, ahol előtérbe helyezzük az anya étkezését.

• További inzulinkezelés esetén oktatjuk a beteget, a mozgást követő inzulinadag-változtatásra.

• Az önellenőrzés további rendszerét ismertetjük az anyával.

• Gondoskodunk az asszony további diabetológiai gondozásáról.

   Végezetül meg kell még említenünk az utánkövetéssel kapcsolatos teendőinket, hiszen a GDM-ben szenvedő asszony veszélyeztetett a későbbi diabetes kialakulására.

• Gondoskodunk a szülés utáni 6-10. héten vagy legkésőbb a szoptatás befejezését követően történő reklasszifikációról, amelyhez 75 g glukózzal végzett OGTT-t alkalmazunk.

• Nem maradhat el az egészséges életmódra nevelés, ami meghatározója az asszony további anyagcserehelyzetének.

• Biztosítjuk a folyamatos követést évenkénti kontrollal, a későbbi diabetes kialakulásának veszélye miatt.

• Kapcsolatot teremtünk a háziorvossal és a körzeti védőnővel.

   Megállapítható, hogy megfelelő edukációval hatékonyabbá tehetjük gondozásunkat, betegünk együttműködését könnyebben megnyerhetjük. Lényegesen lerövidíthető a hospitalizációs idő, ami javítja a költséghatékonyságot és a terhesek közérzetét egyaránt. Természetesen az előzőleg ismertetett edukációs folyamat igen időigényes feladat. Jól képzett szakemberek együttműködését igényli, újra hangsúlyozva a team munkát, ami alapfeltétele a megfelelő gondozásnak.

   Összefoglalva elmondható, hogy a GDM-ben szenvedő terhes asszony gondozása igen összetett feladat, amelynek sikerét jelentősen meghatározza a beteg edukáltsága. A részletezett feladatok időigényességük miatt nehezen szoríthatók be a mindennapos betegellátás mellé mind a háziorvos, mind a diabetológus szakorvos számára. Megoldás lehet egy jól képzett, kellő motivációval rendelkező edukátor (diabetológiai szakápoló) bevonása a gondozásba, aki képes a diabetológus szakorvos vezetésével és rendszeres konzíliummal, valamint a dietetikussal való szoros együttműködéssel a terhesgondozás napi rutin és személyre szabott feladatainak ellátására.