A neuropathiás lábfekély a diabetes súlyos szövődménye. A fekélyek kialakulása komplex folyamat eredménye, amelyben a károsodott érzékelés, a biomechanikai eltérések és a trauma egyaránt szerepet játszik. Ezen fekélyek kialakulásában a macroangiopathiának nincs szerepe, de a microangiopathia jelentősége sem tisztázott teljes mértékben. 1-es típusú diabetesben a bőr microcirculatiójának számos eltérését leírták. A hőszabályozó vérkeringés már a betegség korai szakaszában károsodott, a kapillárisnyomás megnő, amelyet a sympathicus vasoconstrictor tónus elvesztése tovább ront. 2-es típusú diabetesben a legjellemzőbb károsodás a bőr microcirculatiója terén észlelhető vasodilatatiós válaszcsökkenés. A neuropathiás fekélyek leggyakrabban 2-es típusú diabetesben alakulnak ki, ebben a betegcsoportban azonban kevés adat ismert a microcirculatio és a polyneuropathia öszszefüggéséről. Egészséges egyénekben, álló helyzetben a prekapilláris arteriolák constrictiója korlátozza a kapilláris hidrosztatikai nyomásnövekedését és az interstitialis oedema következtében kialakuló hypoxia létrejöttét. Ismertek olyan klinikai adatok, amelyek szerint a posturalis vasoconstrictio károsodik diabetesben. A jelenlegi tanulmányban a polyneuropathia hatását vizsgálták a teljes bőrkeringésre és a kapilláris áramlásra fekvő helyzetben és lógatott alsó végtagon, valamint meghatározták a lógó alsó végtagon mérhető térfogatnövekedési hányadost.

   A vizsgálatba 38, 2-es típusú diabeteszes és 16, nem és életkor tekintetében illesztett nem diabeteszes beteget vontak be. A perifériás polyneuropathia (PNP) meghatározásához a klinikai vizsgálaton (sensoros funkció, ínreflexek, izomerő) alapuló Valk-pontszámot használták, 4 feletti pontszám esetén véleményezték polyneuropathia fennállását. A diabeteszes betegek közül 24 esetében a polyneuropathia klinikai jelei észlelhetők voltak (PNP+), 14 betegnél nem (PNP-). A PNP+ csoportban 9 beteg esetében az anamnézisben konzervatív kezelés hatására gyógyuló lábfekély szerepelt, perifériás érbetegség jeleit (claudicatio, hiányzó perifériás pulzus) senkinél nem észlelték, a lábujjakon mért artériás nyomás minden esetben meghaladta a 70 Hgmm-t, a transcutan oxigénnyomás pedig a 30 Hgmm-t.

   A vizsgálat során először az alsó végtagon fekvő helyzetben kapillármikroszkóppal a kapillárissűrűséget (CD) és a kapilláris áramlási sebességet (CBV) határozták meg, majd lézeres Dopplerfluxmetria (LDF), transcutan O₂-tenziómérés (T_CPO₂) és bőrhőmérséklet-mérés történt. A méréseket 50 perces alátámasztás nélkül lógó alsó végtagon is megismételték, a fentieken kívül plethysmographiás vizsgálattal a helyzetváltozást kísérő körfogatváltozási arányt is meghatározták.

   A vizsgált csoportok nem, életkor, BMI, és vérnyomás tekintetében nem különböztek egymástól, a HbA_1c nem tért el a két diabeteszes alcsoportban, a bőrhőmérséklet a polyneuropathiás csoportban magasabb volt (p<0,04), mint az egészséges kontroll személyek esetében. A CBV alacsonyabb volt a PNP+ betegekben, mint a PNP- esetekben (222 vs. 313 mm/s, p<0,03). Tízperces lógatás után a PNP- betegekben a százalékos bőráramlás- (LDF-) csökkenés 3%, a PNP+ betegekben 18% volt (kontroll 26%, p<0,02), ez az eltérés különösen azokban a betegekben volt kifejezett, akiknek az anamnézisében gyógyult lábfekély szerepelt. Az első 10 percben meghatározott körfogatváltozási arány a kontroll egyénekkel összehasonlítva alacsonyabb volt a polyneuropathiás csoportban (0,00165 vs. 0,00286 mlx100^-1, p<0,01), és negatív korrelációt tudtak kimutatni a Valk-pontszám és a körfogatváltozási arány között.

   E vizsgálat eredményei alapján az 1-es típusú diabeteszes betegekkel ellentétben a polyneuropathiában szenvedő 2-es típusú cukorbetegek esetében a láb microcirculatiójának számos eltérését sikerült igazolni, súlyosabb eltéréseket azoknál a betegeknél észlelték, akiknek az anamnézisében lábfekély szerepelt, így ezek a tényezők hozzájárulhatnak a gyógyulási folyamat elhúzódásához.

Pátkai Gizella dr.