Összefoglalás

A szerzők energiaszegény diétákban a plantago ovata növény tokjának őrleményéből előállított psyllium rost adását kedvezőnek találták. E hatás hátterének tisztázása céljából megvizsgálták -in vitro- a rost fizikokémiai, illetve - in vivo - a krisztalloid és kolloid szénhidrátok felszívódását befolyásoló tulajdonságait. Tanulmányozták vízkötő és duzzadó képességét vizes, illetve alkoholos közegben, valamint a vércukorszintet befolyásoló hatását elhízott betegeken orális glukóz-(n=21), ,illetve keményítőterhelés (n=26) során. Azt találták, hogy a solubilis rost vízkötő és duzzasztó képessége kifejezett, továbbá, hogy a rost a krisztalloid szénhidrátok felszívódását alig, a polysaccharidokból származókét viszont jelentősen befolyásolta. Eredményeink alapján a rost mechanikus hatása vízkötő képességével, a metabolikus a kolloid szénhidrátok felszívódásának mérséklésével magyarázható. Alkalmazása tehát energiaszegény étrendekben, különösképpen elhízás és társult diabetes esetében előnyös.

Kulcsszavak: diétás rostok, krisztalloid és kolloid szénhidrátok, obesitas

Summary

Authors observed in the course of a body weight reducing programmes the favourable subjective effect of psyllium fibers (produced from the granulated capsules of the plant "plantago ovata"). Researching the possible causes of this observation they investigated the physicochemical properties of psyllium in vitro, its water holding and swelling capability in watery and alcoholic environment. They studied also its influence on the absorbtion of carbohydrates of being crystalline or colloid types by the means of oral glucose and amyloid tolerance test (in 21, respectively in 26 cases) in obese patients, taking fibers simultaneously and without it. It was found, that simultaneous administration of psyllium significantly diminished the absorbtion of carbohydrates originating from polysaccharides, while didn't influence of those from crystalline types. The mechanical effect of dietary fibers could be explained by their water holding capacity while the metabolic one by the restraining character of absorbtion of colloid type carbohydrates. These data confirm, that their administratian in low energy diets, especially in obesity and concomittant diabetes is advantegeos, and therefore recommended.

Key words: dietary fibers, carbohydrates of crystalline and colloid types, obesity

* A Magyar Elhízásellenes Alapítvány III. konferenciáján (Balatonlelle, 1994. IX. 29.) elhangzott előadás alapján A szerzők jelenlegi munkahelye: Mezőbank Egészségügyi Szolgálat,(1) Semmelweis OTE Oktató Kórház, II. Belosztály,(2) Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége,(1)** Országos Onkológiai Intézet, Cytopathologiai Oszlály(3)

Az elhízás közismert népegészségügyi probléma. Kedvezőtlen hatásai a fejlődő országokban főként a tehetősebbeket, az iparilag fejlett társadalmakban a szociálisan hátrányosabb helyzetűeket sújtják.(1,2) Az egyszerű elhízás elsősorban a helytelen táplálkozás végeredménye.(3,4,5,6) Secundaer obesitas az esetek kevesebb, mint 1 %-ában fordul elő.

Az obesitas simplex klinikai értelmezése különböző. Egyesek elsősorban magatartási rendellenességnek,(3,5,7,8) az energiaforgalom zavarának(3,5,9) tekintik a rendkívül összetett képet, melyet végső soron - magunk is ezt a nézetet osztjuk - pszichoszomatikus betegségnek is felfoghatunk.(6,10,11,12)

Ugyanakkor kardiológiai szempontból premorbid állapot, majd látens,(13) később manifeszt önálló betegség, vagy a metabolikus X-syndroma része.(14) Kezelése jellegzetes komplex belgyógyászati rehabilitációs feladat.(8,15,16,17,18) Ennek lényegi része a testsúly csökkentése, mindenekelőtt energiaszegény diéta alkalmazásával.(2,3,7,8,9,16,17)

A testsúlycsökkentési program - helytelenül fogyókúra - korai eredményei többnyire jók.(2,3,5,7,8,17,18)

Ugyanakkor nehézségei, a visszaesés és a rossz compliance is közismertek.(2,7,8,12) Ezek egy része az étvágy és a teltségérzés szabályozásának centrális és gastrointestinalis mechanizmusaival(4,5,10,19,20) magyarázható. Az éhség kínzó érzés - fenntartásában más tényezők mellett jelentős szerepe van a gastrointestinalis rendszer teltségének, distensiójának - és a terápiás motiváció ellen hat.(3,7,8) Az éhséget és az "üresség"-érzést, mint betegeinknél is tapasztaltuk, a diétás rost adása kedvezően befolyásolja.(3,4,5,7,19,20,21,22) Ezt a szubjektív hatást kíséreltük meg vizsgálatainkkal objektiválni, azaz mérhetővé tenni és magyarázni. Ezért vizsgáltuk az általunk alkalmazott rost vízkötő és duzzadó képességét, valamint hatását a szénhidrátok felszívódására.

Beteganyag és módszer

A diétás rost - esetünkben Metamucil® (lásd később) - vízkötő- és duzzadó képességének vizsgálata szövettani eljárassal történt: kristályibolya festéssel vizes közegben, illetve Papanikolau EA III-mal alkoholos közegben.

Az intézetünk Belgyógyászati Rehabilitációs Osztályára egy adott időszakban (1991. II. 1-1993. VII. 30.) testsúlycsökkentési program céljából felvett betegeink közül (részletes tájékoztatás után, a vizsgálatban való önkéntes részvételhez írásbeli hozzájárulást kérve) véletlenszerűen került kiválasztásra az a 26 beteg (11 férfi és 15 nő), akiken a diétás rostok szénhidrát-felszívódásra gyakorolt hatásának vizsgálata történt.

Életkori átlaguk 42 év (szélső értékek 21-62, SD: 8,4) átlagos test-tömeg indexük (BMI) 33,8 (26,4-49,7) kg/m2 volt. (Az index normál értéke 21-25; 26 már biztosan kóros érték, 30 kg/m2 felett az elhízás már II. fokú).(3,5) A 26 beteg közül vércukorterhelés alatt glycosuriásnak bizonyult 12. IDDM-ben szenvedőket, illetve orális antidiabeticumra szoruló obes cukorbetegeket a vizsgálatból kizártunk.

A vizsgálat menete: az 1. napon éhgyomorra, majd 30, 60 és 120 perccel 75 g glukóz orális adását követően meghatároztuk a vércukorszinteket. A 2. napon a 75 g glukóz mellett egyidejűleg 1 adag diétás rostot is adtunk feloldva, és az 1. napival azonos módon vércukor-meghatározás történt. A 3. napon keményítőterhelést végeztünk 75 g amylum triticivel (vércukor-meghatározások mint előzőleg). A 4. napon 75 g amylum triciti mellett egyidejűleg diétás rostot is adtunk, és az előzőekkel azonos időközönként mértük a vércukorszintet. Vizsgálataink során diétás rostként 3,4 g Metamucil®-t használtunk (Procter & Gamble, Cincinnati, Ohio). A granulátum a plantago ovata mediterrán növény tokjának őrleményéből előállított psyllium hydrophilicumot, ezen túl citrom lignit ízesítőt, nutrasweetet és fenilanalint tartalmaz. Az adagokat alkalmanként 200-250 ml vízben oldottuk fel. A 26 betegből a glukóz és a glukóz + psyllium terhelést 21 esetben (8 férfi 13 nő) tudtuk elvégezni párhuzamosan, 5 esetben a vizsgálatpárok eredményei technikai okokból nem voltak értékelhetők. A keményítő, illetve keményítő + psyllium terhelés mind a 26 esetben elvégezhető és értékelhető volt.

Eredmények

A Metamucilt hisztológiai módszerrel vizsgálva azt láttuk, hogy a solubilis rost vizes közegben gélt képez és jelentősen megduzzad. Kristályibolya festéssel a centrálisan elhelyezkedő rost körül pillanatok alatt zselatinózus udvar alakul ki (1. ábra). Az alkoholban oldott rost esetében ez nem következik be.

1. ábra: A solubilis rost viselkedése vizes közegben. Psyllium rost, kristályibolya festés. A rost körül rövid időn belül zselatinózus udvar alakul ki.

Az orális glukóz- és keményítő terhelések, valamint az ugyanezek psyllium rost egyidejű hozzáadása során mért vércukorszintjeinek átlag, minimum, maximum és SD értékeit a vizsgált n=21, illetve n=26 esetben az 1. táblázat mutatja.

A vércukorszintek glukóz, illetve glukóz + psyllium; keményítő, illetve keményítő + psyllium adása során észlelhető eltérését egymintás t-próbával elemeztük. Azt találtuk, hogy a glukózterheléshez képest a glukóz +psyllium terhelés esetében statisztikailag nincs különbség, sőt az utóbbi vizsgálatok során észlelt vércukorértékek valamivel - de nem szignifikáns mértékben- magasabbak. Ezzel szemben a keményítő, illetve a keményítő +psyllium terhelés esetében a 30 és 60 perces mérések eredményei szignifikánsan különböznek (p=0,0042 illetve 0,0055). A kétféle terhelés során nemek közötti, illetve a terhelés alatt glycosuriás és cukrot nem ürítők csoportjai között különbséget nem találtunk. A terhelések összehasonlító eredményeit a 2. és 3. ábra mutatja.

1. táblázat: Orális terheléses vizsgálatok vércukorértékei (átlag, minimum, maximum, SD) 75 g glukózzal, illetve egyidejűleg adott Metamucillal (n=21), 75 g keményítővel, illetve egyidejűleg adott Metamucillal (n=26)

2. ábra: Az egyszeri glukózterhelés vércukorértékeit az egyidejűleg adott psyllium rost alig befolyásolja (magyarázat a szövegben)

3. ábra: A keményítőterhelés vércukorértékeit a psyllium rost egyidejű adása jelentősen befolyásolja, a 30. és 60. perces értékek csökkenése szignifikáns (p=0.0042 ill. 0.0055, magyarázat a szövegben)

Megbeszélés

A testsúlycsökkentési program során említett nehézségek mérséklésére adott diétás rost kedvező szubjektív hatásait kíséreltük meg objektiválni a solubilis rost vízkötő képességének in vitro és a szénhidrátok felszívódására gyakorolt hatásának in vivo vizsgálatával. A diétás rost fogalmát és szerepét az egészséges táplálkozásban, egyes betegségek megelőzésében Trowell(21) munkássága tette ismertté. A hazai kutatás megindulása, e rostok megismertetése és az első terápiás ajánlások kidolgozása Rigó és munkacsoportjának köszönhető.(4,19)

A rostok legfontosabb jellemzője és egyben csoportosításuk alapja a vízben való oldhatóság, illetve oldhatatlanság. Ez utóbbival függenek össze mechanikus tulajdonságaik, melyek főleg a gastrointestinalis rendszert érintik.(3,4,5,20,21,22) A testsúlycsökkentési program szempontjából lényeges a tranzitidő szabályozása, az intraluminalis nyomás fokozása, a gyomorürülés és a felszívódás lassítása.(20) Mivel a diétás rost a gyomorban mucillózus bevonatot képez,(19) telítettségérzést eredményez az oesophagus alsó szakaszától a colorectumig.(5) A testsúlycsökkentési program során vs. ezért könnyíti meg a diéta betartását.(3,8,10,11,16) Ennek eredménye a jobb compliance. Metabolikus hatásokról csak sulubilis rostok esetében beszélhetünk.(4,19,21) Ezek közé tartoznak többek között a cholesterin, a triglycerid szintet, a szénhidrát-felszívódást csökkentő hatások. Ez utóbbi adat nem új.(5,25,27) Ismeretes p1. az étkezés utáni vércukorértékek csökkenése és a kiegyenlítettebb vércukor profil.(28) Ezért a solubilis diétás rost terápiás hatású mind IDDM-ben, (23,28) mind NIDDM(24,26) esetében. Lehetséges, hogy e kedvező tulajdonságuk gyomorbevonat-képző, motilitáscsökkentő, illetve ürülést késleltető hatásukkal függ össze.(5,19,21) Hogy itt direkt hatás is érvényesül-e (p1. a polysaccharid lebontás gátlása), vagy csak indirekt, máig vitatott. A "jóléti betegségek" közé sorolt (14) obesitas patogenezise újabb ismereteink birtokában bonyolultabb és kezelése megoldatlanabb, mint hittük.(2,3,5,6,8,12,14,17) A diétás rostok hozzájárulhatnak - részben a telítettségérzés fokozásával, részben a krisztalloid szénhidrátok felszívódásának késleltetésével - az obesitas, és a társult diabetes kezelésének eredményesebbé tételéhez.

IRODALOM

1. Goldblatt, PB, Moore, ME, Stunkard, AJ: Social factors in obesity. JAMA 192: (1039-1043, 1965.

2. Stunkard, AJ: Adipositas [in: Adler, R, Herrmann, JM, Kohle, K (Eds.): Psychosomatische Medizin, Urban & Schwarzenberg, München, 1986.] pp. 583-599.

3. Passmore, R, Eastwood, MA: Energy balance and the regulation of body weight. Obesity [in: Davidson, A, Passmore R. (Eds): Human Nutrition and Dietetics, 8 th Ed., Churchill Livingston, Edinburgh, London, Melbourne, New York, 1986.] pp 87-99.

4. Rigó J: A diétás rostok táplálkozásélettani szerepe. Népegészségügy 62: 372-375, 1981.

5. Schultz, B, Ratzmann, KP: Adipositas, VEB Fischer Verl., Jena 1985., pp. 226-229.

6. Kittel, F, Rustin, RM, Drama, XM: Psycho-social-biological corellates of moderate overweight in an industrial population. J Psychosom Res 22: 145-151, 1978.

7. Lebow MD: Adult Obesity Therapy, Pergamon Press Oxford, London 1989, pp. 1-18.

8. Talaulicar, M, Willms, B: Therapie und Prognose der Adiposität, Tägl Praxis 23: 441-444, 1982.

9. Kanzler, H: Adipositas und Fettstoffwechselstörungen. Eine Herausforderung an die Ernährungsmedizin, Akt Ernähr Med 16: 155-157, 1991.

10. Klussmann, R: Psychosomatische Medizin. Eine Übersicht, Springer, Berlin, Heidelberg, New York 1992, pp. 179-183.

11. Schnell E: Neuroendocrin rendszer (in: Császár Gy. szerk.: Pszichoszomatika a gyakorlatban. Pszichoteam, Budapest, 1989.) pp. 187-191.

12. Stunkard, AJ: From explanation to action in psychosomatic medicine: the case of obesity. Psychosom Med 37: 195-201, 1975.

13. Kelemen A, Janecskó M, Kubányi J: Újabb adatok az obesitas simplex jellemzőihez [in: Bíró Gy., Barna M. (szerk.): A társadalmi étkeztetés szerepe, Magyar Táplálkozástudományi Társaság XVI. Vándorgyűlése, Budapest, 1989.] pp 39-41.

14. Halmos T, Kautzky L, Suba I: A metabolikus X-szindróma, Springer, Budapest, Berlin, Heidelberg, 1995, pp: 15-17., 118-147.

15. Blankenhorn, DH, Johnson, RL, Mack, WJ: The influence of diet on the appearence of new lesions in human coronary arteries. JAMA 263: 1646-1652, 1990.

16. Kelemen A, Kubányi J: Diétacentrikus csoportfoglalkozások szerepe a belgyógyászati rehabilitációban. Rehabilitáció 1: 21-25, 1991.

17. Ornish, D, Brown, SR, Schwerwitz, LW: Can lifestyle changes reverse coronary heart disease? Lancet 336: 129-133, 1990.

18. Pearson, T, Rapaport, E, Criqui, M: Optimal risk factor management in the patient after coronary revascularisation. Circulation 90: 3125-3133, 1994.

19. Rigó J: Diétás rostok [in: Káldor A, Gergely J, Kulka F. (szerk.): Az orvostudomány aktuális problémái, Medicina Könyvkiadó Budapest, 49. kötet, 1984.] pp: 147-173.

20. Harvey, R, Pomare, EW, Heaton, KW: Effect of increased dietary fibers on the intestinal transit. Lancet I: 1278-1280, 1973.

21. Trowell, H: Definition of dietary fiber and hypothesis that it is a protective factor in certain diseases. Am J Clin Nutr 29: 417-427, 1976.

22. Burkitt, DP, Walker, ARP, Painter, NS: Dietary fiber and disease. JAMA 229: 1068-1074, 1974.

23. Anderson, JW, Ward, K: High carbohydrate high fiber diet for insulin-treated men with diabetes mellitus. Am J Clin Nutr 32: 2312-2321, 1979.

24. Anderson, JW, Sieling, B: High fiber diets for diabetics. Unconventional but effective. Geriatrics 36: 64-72, 1981.

25. Anderson, JW, Tietyen-Clark, J: Dietary fiber, hyperlipidaemia, hypertension and coronary heart disease. Am J Gastroenterol 81: 907-919, 1986.

26. Barnard, RJ, Massey, MR, Cherny, .S: Long term use of a high complex-carbohydrate, high fiber, low-fat diet and exercise in the treatment of NIDDM patients. Diabetes Care 6: 268-273, 1983.

27. Jenkins, DSA: Dietary fibers, diabetes and hyperlipidemia. Lancet I: 1287-1290, 1979.

28. Vaaler, S, Hansen, KF, Aagenaes, O: Effect of different kinds of fibers on postprandial blood glucose levels in insulin-dependent diabetics. Acta Med Scand 208: 389-391, 1980.