Cardiovascularis autonom neuropathia macula oedemában szenvedő cukorbetegekben

(Cardiovascular autonomic neuropathy in diabetic with macular oedema)

Diabet Metabol 21: 41-46, 1995.

A diabeteses retinopathiával összefüggésben kialakuló macula oedema jelentős szerepet játszik a cukorbetegek látásvesztésében. előfordulási gyakorisága háttér retinopathia esetén NIDDM-ben megközelítőleg 60%, IDDM esetén 20%, míg proliferatív retinopathia fennállásakor a diabetes típusától függetlenül mintegy70%-ra tehető. Kialakulásában az érhártya-capillarisok endothelialis barrierének funkciózavarát valószínűsítik, így a dysfunctio létrejöttében több praedisponaló tényező szerepe is feltételezhető.

A tanulmány célja annak megítélése volt, hogy összefüggésben áll-e a diabeteses retinopathia esetén kialakuló macula oedema az egyidejűleg fennálló hypertoniával, sensoros, illetve autonom diabeteses neuropathiával, valamint nephropathiával. A szerzők 20 (réslámpa-vizsgálattal kórismézett) macula oedemás beteget és kontrollként 21, macula oedema nélküli diabeteses retinopathiában szenvedő egyént vizsgáltak. A retinopathia súlyossági foka (korábbi tanulmányokkal megegyezően) kifejezettebb volt a macula oedemával kísért esetekben, a betegek életkori megoszlása, a diabetes tartama, típusa és terápiája, valamint az anyagcserekontroll tekintetében a két csoport egymástól érdemben nem különbözött. A hypertoniás egyének egységesen ACE-gátló monoterápiában részesültek.

.A maculopathiás betegek 95%-ában tudtak igazolni az elvégzett cardiovascularis reflextesztek (E/I hányados; 30:15 hányados; orthostasis vizsgálata; handgrip-teszt) értékelése alapján autonom neuropathiát, míg a kontrollcsoport betegeinek csupán 14%-ában kaptak pozitív eredményt. Az egyes tesztek eredményeiben a handgrip-teszt kivételével szignifikáns különbséget találtak a két csoport között. Az öregujjakon vizsgált vibrációérzés csökkenésének, valamint a hőérzékelés károsodásának a mértéke szintén kifejezettebb volt a maculopathiás betegek esetében. A systolés és diastolés vérnyomásértékek átlaga magasabb volt a macula oedemás betegekben (150/85 Hgmm), mint a kontrollcsoportban (120/77 Hgmm), a különbség a systolés értékek tekintetében volt jelentősebb. A renalis károsodás megítélésére szolgáló microalbuminuria vizsgálata alapján a maculopathiás betegek 60%-ában véleményeztek nephropathiát, míg a kontrollegyénekben ez az arány csupán 47% volt.

A tanulmány eredményei alátámasztják azt a feltételezést, miszerint az autonom neuropathia- a chorioideális érrendszer barrier dysfunctióján és következményes perfusio zavaron keresztül - összefüggésben állhat a diabeteses macula oedema kialakulásával, a hypertonia társulása pedig feltehetően szerepet játszik a maculopathia progressiójában.