A hypertriglyceridaemia növeli az endothelhez való monocyta kötödést NIDDM betegekben

(Hypertriglyceridaemia enhances monocyte binding to endothelial cells in NIDDM)

Hoogerbrugge, N., Verkerk, A., Jacobs, M., Postema, P., Jongkind, J.

 

Diabetes Care, 19: 1122-1125, 1996.

A cukorbetegség az atherosclerosis kialakulásának fontos rizikófaktora. Az athersclerosis plaque vizsgálata során kimutatták, hogy a lipidmagban levő sejtek 60%-a, a fibrosus plaque-ban lévök 20%-a monocyta, és a monocyta-felhalmozódás a plaque-képződés korai és meghatározó lépése. Bár a monocytakötödés mechanizmusa csak részben ismert, a folyamat az endothel sejtek adhéziós proteinekkel és kemotaktikus faktorokkal való aktivációjával stimulálható.

A II. típusú diabetes gyakran jár hypertriglyceridaemiával. Frissen felfedezett IDDM esetén az adhéziós molekulák csökkent expressziója mutatható ki, másrészröl, az LDL és az oxidált LDL in vitro elöidézi a monocyták differenciálódását és adhézióját. Az atheroscleroticus plaque kialakulásához vezető folyamat tanulmányozására in vitro körülmények között vizsgálták a monocyták adhesiós tulajdonságát a humán umbilicalis venából származó endothel sejtekhez.

Éhomi vérmintát vettek IDDM, normolipidaemiás NIDDM (LDL-cholesterin<4 mmol/l, éhomi TG<2 mmol/l, HDL-cholesterin >0,9 mmol/l), hypertriglyceridaemiás NIDDM (TG>2,5 mmol/l) betegektöl és normolipidaemiás egészséges önkéntesektöl (BMI <25 kg/m2, éhomi vércukor <6,8 mmol/l). Az IDDM és NIDDM betegek között életkor és HbA1c tekintetében nem volt lényeges eltérés. A hyperlipidaemiás NIDDM betegek közül három beteget simvastatinnal kezeltek, de ez nem volt kizáró tényező, mivel egy korábbi tanulmányban a szerzők kimutatták, hogy a simvastatin nem befolyásolja a monocytakötödést. A monocytákat alvadásgátolt teljes vérböl izolálták, az endothel sejteket humán umbilicalis venából nyerték. Ismételt inkubáció, majd mosás után az 1 mm2-re kötödött monocytákat fluoreszcens mikroszkóp segítségével számolták össze.

A normolipidaemiás IDDM és NIDDM betegekböl származó monocyták adhéziója nem különbözött a kontrollcsoportból izolált sejtek adhéziójától (16,3±4,6% és 15,3±3,5%). A hypertriglyceridaemiás NIDDM betegekböl származó monocyták erősebben kötödtek az endothel sejtekhez, mint a normolipidaemiás NIDDM betegek monocytái (23,3±3,1% és 16,9±4,6%, p<0,0001). Az összes diabeteses beteg esetében pozitív lineáris korreláció mutatható ki, a monocytakötödés százaléka és a triglycerid koncentráció logaritmusa között. Az LDL-cholesterin koncentráció logaritmusa szintén lineáris összefüggést mutatott a monocyta adhesióval, ezért multivariáns regressziós analysist végeztek, amely szerint a triglycerid koncentrációnak a monocyta adhézióra gyakorolt hatása független az LDL-cholesterin koncentrációtól, az életkortól és a nemtöl. A monocyta adhézio nem mutat összefüggést a HbA1c értékkel, az életkorral, a nemmel és az atherosclerosis jelenlétével.

A vizsgálat során kimutatott megnövekedett monocyta adhézio hozzájárulhat a hypertriglyceridaemiás diabeteses betegekben észlelt macrovascularis komplikációk magas prevalenciájához. A hatás pontos mechanizmusa nem ismert. A triglycerid értéknek a coronaria mortalitást jelző szerepe az irodalomban ma is vitatott, diabeteses és csökkent szénhidrát-toleranciájú betegekben azonban a hypertriglyceridaemia a korai atherosclerosis független rizikófaktora. Megfigyelések szerint a hyperglykaemia is gyorsítja az atherosclerosist, in vitro kísérletben kimutatták, hogy a magas vércukorszint esetén a kitapadó monocyták száma megnő, a magas glukózkoncentráció hatása azonban nem közvetlenül a monocytákon, hanem az endothel sejt közvetítésével érvényesül.

Ezen vizsgálat eredményei is azt támasztják alá, hogy a jó anyagcsere mellett a normolipidaemia elérése is szükséges az atherosclerosis fokozott kockázatának csökkentéséhez.

Pátkai Gizella dr.