Összefoglalás

A serdülés igen jelentős változásokat eredményez biológiai-fiziológiai és pszichológiai szempontból egyaránt. Ezen ellentmondásokkal tele periódust különösen megnehezítheti a serdülő krónikus betegsége. A szerzők 55 serdülőkorú cukorbetegnél és 42 kontroll egyénnél mérték a depresszió, valamint a pillanatnyi és az alkati szorongás értékeit a gyermek-depresszió feladatlappal, ill. a State-Trait Anxiety Inventory 4 fokozatú önértékelő skála magyar változatával. Mind a diabetesesek, mind a kontrollok harmadánál hangulatzavarra, ezen belül pedig mindkét csoport kb. 7–10%-ánál kifejezett depresszióra utaló jelzés mutatkozott. A pillanatnyi szorongásnál a diabeteses csoport átlag pontszáma 35,43 (S ± 7,11), a kontrollcsoportnál 36,29 (S ± 11,64). Az alkati szorongásnál a diabeteses átlagpontszám 40,39 (S ± 7,48) a kontrollcsoportnál 39,0 (S ± 8,80). A különbség ezen globális értékekben nem volt szignifikáns. Az egyes tesztkérdésekre adott válaszok elemzése során több szignifikáns eltérést találtak néhány pszichikus sajátosság, viselkedési megnyilvánulás ill. tünet tekintetében a diabeteses és a kontrollcsoport között, valamint a fiúk és a lányok vonatkozásában. Konklúzióként hangsúlyozzák a pszichológiai szempontokat is figyelembe vevő individuális gondozás jelentőségét és a további vizsgálatok fontosságát.

Kulcsszavak: serdülőkor, depresszió, szorongás

Summary

Puberty brings about very significant biological-physiological and psychological changes. This contradictory period is made worse by the chronic disease of the teenager. The authors measured depression and temporary and constitutional anxiety by help of child-depression test and the Hungarian version of State-Trait Anxiety Inventory in the case of 55 diabetic teenagers and 42 control patients. They could find disturbances in the mood with one third of all the children, and signs of depression with 7–10% of them in both groups. At temporary anxiety diabetic patients had 35.43 (S± 7.11) and the control group 36.29 (S± 8.80) points on the average. The average points were 40.39 (S± 7.48) and 39.0 (S± 8.80) in the case of constitutional anxiety. The difference between these global values however was not significant. During the analysis of the answers given to the tests several significant differences were found in respect of some psychic features and behaviour or symptoms between the diabetic and the control groups and also between girls and boys. As a conclusion the importance of individual treatment – taking psychological aspects into consideration –, and further examinations is emphasised.

Key words: adolescence, depression, anxiety

* A dolgozat a Gyermekdiabetes Sectio salgótarjáni ülésén 1996. szeptember 21-én megtartott előadás alapján íródott.

Az utóbbi időben több olyan munka látott napvilágot, amelyek a diabetes pszichés aspektusaival foglalkoztak. A hazai közleményekben korábban – többek között – Barta1,2,3 foglalkozott a témával, a közelmúltban Iványi és mtsai4,15 közöltek ilyen jellegű cikkeket. A pszichés vonatkozások fontosságát a mindennapi gondozási gyakorlat is igazolja. Munkánk során a serdülő korosztály problémái, a depressziót és a szorongást jelző tüneteik kerültek figyelmünk középpontjába, amelyek felmérésére, elemzésére törekedtünk.

Miért választottuk vizsgálódásunk tárgyául a diabeteses populációból a serdülőkorúakat, s azoknál elsősorban miért a depresszióra és a szorongásra utaló jegyeket kerestük?

A szakirodalom megállapítása szerint a serdülőkor a fejlődés legellentmondásosabb szakasza.5,6 Sajátos dinamikája van, amit alacsony ingerküszöb, felfokozott ingerlékenység, az érzelmi kitörések szélsöséges kilengései, mindennel szembeni oppozíciós magatartás és a világhoz való egyéni viszony kialakulása együttesen határoznak meg.7,8 A serdülő a környezetével gyakran szembehelyezkedik, agresszív, arrogáns, ugyanakkor sokszor melankólikus hangulat ejti rabul. Nagyon érzékeny, sebezhető, rendkívül igényli környezete szeretetét, s ha úgy érzi, hogy nem fogadják el, az önpusztító tendenciák is felléphetnek nála.

A depresszió igen gyakori betegség, a lakosság minimum 4%-a (élete során legalább 10%-a) szenved benne. Amíg a fejlett országokban az esetek mintegy 20–45%-a diagnosztizálásra kerül, nálunk ez 5% alatt van.9 Tapasztalati tény, hogy minél fiatalabb korban lép fel, annál inkább álorcában jelenik meg. A praepubertas, pubertas időszakában a teljesítménycsökkenés, az aszociális magatartásmódok enyhébb vagy súlyosabb formáját is magára öltheti.10 A depresszió sok esetben felelős a suicid tendenciákért, kísérletekért.

Az emberi adaptációhoz bizonyos fokú szorongásra szükség van. Egy teljesen szorongásmentes ember nem tudná elkerülni a veszélyeztető helyzeteket. Azonban, ha a szorongás súlyosabb mértéküvé válik (s ezt elősegítheti minden olyan helyzet, amikor tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, pl. krónikus betegség esetén), akkor a kívánatos feszültségelvezetési módok és megoldási sémák helyett az inadaptív megoldások és a feszültségek befelé vezetése kerül elötérbe.11

Az 1. táblázat, a fentiek megerősítéseként, öszszegzi az öngyilkosságveszély legfontosabb rizikófaktorait.12

1. táblázat: Öngyilkossági rizikófaktorok, Ringel-Stengel-Kielholz skála

Betegcsoport és módszerek

A vizsgált populációt 55 diabeteses serdülő képezte (25 fiú és 30 lány), míg a kontrollcsoport 42 szakközépiskolás kollégistából – 26 fiúból és 16 lányból – állt. A vizsgálati csoportok jellemzőit a 2. táblázat tartalmazza. A szorongást vizsgáló kérdöívek közül 8 gyerekét nem lehetett értékelni (diabetesesek közül 3 fiú és 1 lány; a kontrollok esetében 2 fiú és 2 lány), ezért a diabeteses csoport 51 före (22+29), a kontrollcsoport 38 före (24+14) csökkent.

2. táblázat: A vizsgálati csoportok legfontosabb jellemzői

A vizsgálat során egyrészt tájékozódni kívántunk a diabeteses serdülőink egyéni és csoport depressziós értékeiröl, valamint pillanatnyi és alkati szorongásuk pontszámáról, másrészt az egyes kérdésekre adott válaszuk alapján, néhány pszichikus sajátosság, viselkedési megnyilvánulás ill. tünet tekintetében kerestük a különbséget a diabeteses–kontroll és fiú–lánycsoport relációjában.

A depressziót a SZOTE Gyermekklinika Gyermek- és serdülőpszichiátriai Osztályán standardizált feladatlappal mértük.13 E gyermekdepresszió-skála 27 érzés- és gondolatcsoportot tartalmaz. Mindegyik csoportból azt az egy mondatot kellett kiválasztani a lehetséges 3 állítás közül, amelyik az utóbbi időben legjobban jellemezte a vizsgált személyt. Az egyes választások értékelése különböző pontszámokkal történt. Az összeredményt az egyes kérdésekre adott pontok összege adta, ezt negatívnak számítottuk 9 pontig, 10–15 pontértékek közötti tartományt figyelmet igénylő hangulatzavarként, 15 pont feletti értékeket pedig a kifejezett depresszió jelzéseként értékeltük.

A pillanatnyi és az alkati szorongás szintjéröl a State-Trait Anxiety Inventory (STAI) 4 fokozatú önértékelő skála magyar változatával14,16 tájékozódtunk, amely külön méri a pillanatnyi és külön az alkati szorongást. Mindkét önértékelő lapon 20-20 kérdésre kellett válaszolni. Az egyes kérdésekre megadott válaszok közül kellett egyet kiválasztani. A lehetséges 4 válaszhoz eltérö pontszámok tartoztak. Az összesített eredményt itt is az egyes válaszokra adott pontok összegeként határoztuk meg. A vizsgált személyek (általános iskolai, középiskolai, szakközépiskolai, szakmunkásképző iskolai tanulók) szorongási értékeit egységesen a következőképpen kategorizáltuk: A pillanatnyi szorongást 26 pont alatt alacsonynak, 51 pont felett magasnak tartottuk. Az átlagérték 38 pont volt. Az alkati szorongásnál a fenti csoportosítás a következő: 30 pont alatt alacsonynak, 51 pont felett pedig – a kifejezett szorongás jelzéseként – magasnak értékeltük az összpontszámot. Az átlagérték 42 pontnak felelt meg.

A tesztlapokat a diabetesesek a kórházunkban töltötték ki a rendszeres ellenőrzés alkalmával, a kontrollcsoport pedig a kollégiumban. A csoportok kellö felügyelet mellett önállóan dolgoztak, a pszichológus vagy szakasszisztens szükség szerinti technikai segítségével. A matematikai elemzésben a kétmintás t-próbát használtuk. Mindkét teszt lényegében önértékelő kérdöív, amely számszerüsített formában differenciál mind az egyes kérdések, mind a globális teszt vontakozásában. Mindegyik mérömódszer viszonylag egyszerű, a kérdöívek kitöltése nem túlzottan idöigényes, ugyanakkor széles körű, megbízható információt biztosít.

Eredmények

A depressziót vizsgáló kérdöívnél a diabeteses és a kontrollcsoport globális eredményei között szignifikáns különbséget nem sikerült kimutatni. Az átlagértékek legmagasabbak voltak a diabeteses lány és a kontroll fiúcsoportban, amint azt a 3. táblázat részletezi.

3. táblázat: A gyermek-depressziót mérő teszt csoportonkénti eredményei (X, S)

4. táblázat: A vizsgált diabeteses és kontrollcsoportok szorongás tesztjének értékei

A pillanatnyi szorongást mutató adatokat a 4. táblázat rögzíti. A diabeteses csoport pontszámainak átlaga 35,43, a szórása 7,11, a kontrollcsoportnál x: 36,29, S ± 11,64 voltak az előbbi értékek. A csoportok között nincs szignifikáns különbség. Az átlagérték legmagasabb a kontroll fiúcsoportban 36,96.

Az alkati szorongásra vonatkozó adatokat szintén a 4. táblázat ábrázolja. A diabeteses csoport átlaga 40,39, szórása 7,48, míg a kontrollcsoportnál x: 39,0 és S ± 8,80. Itt sincs szignifikáns különbség. Legmagasabb a diabeteses lánycsoport átlagértéke, ez 42,48.

Mind a pillanatnyi, mind az alkati szorongás csoportonkénti átlagai és szórásai lényegében hasonlítanak a kortárs csoportok szakirodalomban megadott adataihoz. A szakirodalmi megállapításokkal összhang van abban is, hogy az alkati szorongás pontszámainak átlaga mindkét nemnél magasabb, mint a pillanatnyi szorongás átlaga, valamint az alkati szorongásnál a lányok átlagai magasabbak, mint a fiúké. A depressziót, a pillanatnyi és az alkati szorongást vizsgáló kérdéscsoport minden egyes kérdésére adott válaszokat külön-külön áttekintve, figyelmet érdemel néhány pszichikus sajátosság, viselkedési megnyilvánulás ill. tünet, amelyeknél szignifikáns eltérés mutatkozott a diabeteses és a kontrollcsoport, valamint a fiúk és a lányok között.

Az 5. táblázat mutatja, hogy a diabeteseseknek jelentősen kisebb az önbizalma, a döntési készsége és a vizsgálat alatti idegessége, viszont nagyobb a pillanatnyi kipihentség érzése, és az iskolai feladattudata. A személyüket érintö vádak alól nehezebben mentik fel magukat, mint a kontrollcsoport tagjai, tehát az önvádlásuk is nagyobb.

6. táblázat: A diabeteses fiú és kontroll fiú csoport közötti szignifikáns különbségek az egyes tesztkérdésekre adott válaszok alapján

7. táblázat: A diabeteses lány és kontroll lány csoport közötti szignifikáns különbségek az egyes tesztkérdésekre adott válaszok alapján

A 6. táblázat adatai demonstrálják, hogy a diabeteses fiúknak kedvezöbb az iskolai tanulással való kapcsolata, nagyobb a feladattudata. Engedelmesebbek, nyugodtabbak és kevésbé fáradtak, mint a kontroll fiúk.

A lánycsoportokat összevetve kiemelhető (7. táblázat), hogy a diabetesesek önvádlása nagyobb, a baráti kapcsolataikat pedig keveslik. Pillanatnyilag kisebb önbizalmat, több gondot éreztek, ám kipihentnek tartották magukat.

Tájékozódtunk az összes fiú és összes lány válaszaiban megjelenő lényeges eltérésekröl is (8. táblázat), amelyek a következők: A lányok szófogadóbbak, szorgalmasabbak a házi feladatban, de fáradékonyabbak, hamarabb sírnak, rosszabb az étvágyuk, elégedetlenebbek a külsejükkel, igyekeznek elkerülni a kritikus helyzeteket, s nehezebben tudnak bármiben dönteni.

8. táblázat: Az összes fiú és az összes lány csoport közötti szignifikáns eltérések az egyes tesztkérdésekre adott válaszok alapján

Megbeszélés

A gyermekek depresszióját vizsgáló kérdöív eredményeit gondosabban szemügyre véve kimutatható, hogy a diabeteses és kontrollcsoportban egyaránt, a vizsgált személyek mintegy kétharmadánál negatív eredmény észlelhető, míg az egyharmadánál hangulatzavarra, ezen belül pedig mindkét csoport kb. 7–10%-ánál kifejezett depresszióra utaló jelzés mutatkozik. A magasabb pontszámok jobbára a diabeteses lány és a kontroll fiúcsoportban találhatók.

A pillanatnyi szorongás átlagértékeit mutató ábra adataihoz a következő kiegészítést kell füznünk. A diabeteses csoport kb. egynegyedénél átlag feletti pontszámot találtunk, de magas értéket csak 2 gyerek eredménye jelez (1 fiú és 1 lány). Az eredményeket látva úgy tűnik, hogy gondozottaink számára a kórházi ellenőrzésen való megjelenés kevésbé szorongást fokozó tényező. A kontrollcsoport kb. egyharmadánál emelkedett a pontszám az átlag fölé, s ennek csaknem fele elérte a magas értéket, nagyobb részben a fiúknál.

Az alkati szorongással kapcsolatban részletesebb képet kaphatunk, ha tekintetbe vesszük, hogy a vizsgált személyek közel egyharmadánál magasabb a pontszám az átlagértéknél a diabeteses és a kontrollcsoportban egyaránt, s ebből a kifejezett szorongást jelző magas pontszám mintegy 10%-nál van, nagyobb részben a lányoknál.

Figyelemfelkeltönek tekintjük mind a pillanatnyi, mind az alkati szorongás vonatkozásában, hogy a vizsgált személyek kb. 10%-a az alacsony értékkel jellemezhető. A diabeteses és a kontrollcsoportban is ez az átlagon aluli szorongás nagyobb részben a fiúknál jelentkezik. Feltételezhető, hogy ez érintheti az alkalmazkodóképességüket.

A kollégista kontrollcsoport eredményei – mindhárom teszt alapján egyrészt arra utalnak, hogy a krónikus betegségben nem szenvedő serdülőknek is szükségük van pszichés támogatásra, másrészt felveti egyéb, nem kollégista, pszichésen kevésbé veszélyeztetett kontrollcsoport bevonásának szükségességét. Ennek érdekében a közelmúltban lépéseket tettünk. A jelen kontrollcsoport választását az adatfelvételi nehézségek is befolyásolták.

Az egyes tesztkérdésekre adott azon válaszok áttekintése, amelyeknél a csoportok között szignifikáns eltérést találtunk, módot adott további következtetések levonására. A diabeteses csoportnál mutatkozó nagyobb feladattudat, zavartalanabb iskolai munka magyarázatául az kínálkozik, ami a szülök és gyermekek mindennapi megnyilatkozásaiból is kitűnik. A pályaválasztási lehetőségek csökkenése miatt nagyon fontosnak tartják a megfelelő iskolai elömenetelt és a továbbtanulást, abban bízva, hogy majd munkás életüket kisebb fizikai igénybevételt kívánó, egészségre kevésbé ártalmas munkahelyen tölthetik, minél kedvezöbb javadalmazással.

A nagyobb fokú engedelmesség összefüggésbe hozható a betegséggel járó követelmények folyamatos ellenőrzésével, s a többirányú dependenciával.

Fáradtságot, idegeskedést a diabetesesek kisebb mértékben jeleznek, mint a kontrollcsoport, amire – feltehetően – hatással van az utóbbiak kollégiumi elhelyezése és a szakközépiskolai követelmények, ami nagyobb pszichés feszültséget okozhat nekik. A diabeteses gyermekeknek ilyen vonatkozásban segíthet az otthoni környezetben kialakított, nagyobb tervszerüséget, önfegyelmet eredményezö jó napirend, s a tanuláshoz való pozitívabb viszony.

A diabeteses lánycsoport több baráttal kapcsolatos igényét felfoghatjuk a bizonyos fokú izoláltságuk jelzéseként.

Igen kedvezötlennek értékelhető az, hogy a cukorbeteg csoportban lényegesen nagyobb a döntési nehézségre, csökkent önbizalomra, az önvádlásra utaló válaszadás. Ehhez minden bizonnyal hozzájárulnak a betegség specifikumai. Adódik azonban egy olyan gondolat is, hogy ezek létrejöttét mennyiben befolyásolják a szülő és a gondozó team általános, felelősséghárító, nem egyénre szabott módszerei, követelményei, elmarasztaló kritikai megjegyzései?

egyértelműnek látszik, hogy az eredményes kezeléshez – útmutatáshoz – tanácsadáshoz az egyén pszichés sajátosságainak minél jobb megismerésére van szükség, ami az individuális gondozás alapfeltétele, s ezt elősegíti a szakemberek együttműködése, összefogása.

Vizsgálatunkkal kapcsolatban felmerülhet az a kérdés, hogy milyen jelentősége lehet az önértékelő tesztek alapján kapott információnak? Véleményünk szerint az ilyen jelzésértékű, esetenként figyelemfelhívó adatokat további pszichológiai vizsgálatokkal kell kiegészíteni, amelyek alapján kijelölhetök a tennivalók a segítségnyújtást, a terápiát illetően. A fenti teszteket több intézet sikerrel használja. Császár17 munkájában külön hangsúlyozza a STAI teszt megbízhatóságát. A kérdöívek kitöltése óta eltelt időben 3 saját gondozottunknál történt részletes idegszakorvosi és pszichológiai utánvizsgálat is igazolta, hogy a tesztlapok adatai megbízhatóak, fontos jelzéseket tartalmaznak, amelyek segítik a mindennapi munkánkat.

IRODALOM

1. Barta L: A pubertáskorúak társadalmi beilleszkedésének problémáiról. Gyermekgyógyászat 18: 472-475, 1967.

2. Barta L, Hódosi R: Öngyilkossági kísérletek diabetes mellitusos gyermekek között. Gyermekgyógyászat 19: 246-251, 1968.

3. Barta L, Molnár M, Körner A, Madácsy L, Bedő M: Diabéteszes gyermekek helyzete a társadalomban. Orvosi Hetilap 124: 145-150, 1983.

4. Iványi J, Gyimesi A, Sz-né Kállai K, Schall Á-né, Kondacs A: Cukorbetegek életminősége. Diabetológia Hungarica 4: 22-29, 1994.

5. Salamon J: fejlődéslélektan. Tankönyvkiadó Budapest. 1966, pp. 169-179.

6. Vikár Gy: Az ifjúkor válságai. Gondolat Kiadó Budapest. 1980, pp. 7-14.

7. Stutte, H: Endogen-phasische Psychosen des Kindersalters. Acta Paedopsychiatr 30: 34, 1963.

8. Szilárd J, Vetró Á: Gyermekpsychiatriai jegyzet. Tankönyvkiadó Budapest. 1990, pp. 53-60.

9. Arató M, Túry F: Mindennapi lelki szenvedéseink. Grafit Kiadó Budapest, 1995, pp. 157-160.

10. Szilárd J, Vetró Á: Depresszió a gyermek- és serdülőkorban. Psychiatria Hungarica 1: 69-81, 1994.

11. Kopp M: A szorongásos megbetegedések pszichofiziológiai modellje és pszichofiziológiai kontroll kezelésének alapelvei. Psychiatria Hungarica 1: 43-55, 1992.

12. Buda M: Az öngyilkosság. Orvosi Hetilap 22: 24-31, 1971.

13. Kovács M: Rating scales to assess depression in school-aged children. Acta paedopsychiatr 46: 305-315, 1980/81.

14. Sipos K, Sipos M, Spielberger, CD: State-Trait Anxiety Inventory (STAI) magyar változata. [In: Mérei F, Szakács F, (szerk.): Pszichodiagnosztikai vademecum. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 1994) pp. 123-135.

15. Sz-né Kállai K, Gyimesi A, Román F, Kürti K, Soltész Gy, Korányi J, Iványi J: Attitüd vizsgálatok cukorbeteg gyermekeken. Gyermekgyógyászat 42: 51-54, 1991.

16. Sipos K, Sipos M: State-Trait Anxiety Inventory for Children (STAIC) standardizálása és validizálása magyar nyelven. Kézirat, 1-40. (A munka a MOTESZ 1979 évi pályázatára készült.)

17. Császár Gy, Juhász E: A psychoszomatikus és neurotikus betegség-szervezödés komplex utánkövetéses vizsgálata. (In: Psychologia a gyakorlatban 48. szám, Akadémiai Kiadó Budapest 1992.) pp. 150-151.

A szerző levelezési címe: Megyesiné Kovács Lívia,

Szeged MJV. Önkormányzat Ifjúsági Szakorvosi Ellátás Gyermek és serdülő Pszichiátriai Szakrendelés és Gondozó

6720 Szeged, Stefánia út 2.