Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Kenézy Gyula Kórház-Rendelöintézet, I. Belgyógyászat és Idegosztály, Debrecen

CUKORBETEGEK FÁJDALMAS THORACO-ABDOMINALIS NEUROPATHIÁJA

Neuwirth Gyula dr., Bense Erzsébet dr.

 

Összefoglalás

A szerzők két nem-inzulin-dependens cukorbetegröl számolnak be, akik mellkasi és hasi fájdalmakkal kerültek ismételten intézetbe. A panaszok fogyással és polyneuropathiás tünetekkel szövödtek. A betegek számos, megeröltető vizsgálaton estek át, amíg fény derült a panaszok okára. A cukorbetegek thoracoabdominalis neuropathiája általában jó prognózisú. előfordulása feltehetően sokkal gyakoribb, mint ahogy gondolnak rá.

Kulcsszavak: diabeteses neuropathia, radiculopathia

 

Painful diabetic thoracoabdominal neuropathy

Summary

The authors give a review on two patients with non-insulin-dependent diabetes mellitus who were admitted to hospital several times with thoracic and abdominal pain. Their complains were associated with symptoms of weight loss and polyneuropathy. Many extensive examinations had been performed till the cause of the pain was revealed. Diabetic thoracoabdominal neuropathy has a good prognosis and is probably more common than recognized.

Key words: diabetic neuropathy, radiculopathy

 

A neuropathia jól ismert szövődménye a cukorbetegségnek. előfordulási gyakorisága 20 éves betegségtartam után 10–70% között ingadozik.1,2 Számos felosztása közül az egyiket mutatja az 1. táblázat. A típusos tünetekkel jelentkező distalis szimmetrikus polyneuropathia (paraesthesia, fájdalom, érzéskiesés, ínreflexek hiánya, izomgörcs, izomgyengeség), az autonóm idegrendszer érintettsége, valamint a cranialis és perifériás mononeuropathiák felismerése általában nem okoz gondot. Ugyanakkor komoly diagnosztikus nehézséget jelent, ha a tünetek a mellkason és/vagy a hasi területen jelentkeznek, amikor a panaszok hátterében a thoracalis idegek és/vagy ideggyökök mononeuropathiája áll.3,4,5,6,7,8,9

 

1.  Szimmetrikus polyneuropathia 
sensoros 
sensomotoros 
motoros: 
distalis 
proximalis (diabeteses amyotrophia) 
2.  Fokális neuropathia 
mononeuropathia 
perifériás 
cranialis 
plexopathia 
radiculopathia 
3.  Autonóm neuropathia 

1. táblázat: Diabeteses neuropathiák felosztása

 

A diabeteses thoracoabdominalis neuropathia (TAN) tünetei jellegzetesek és meröben eltérnek az egyéb mononeuropathiáktól.6 Többnyire sensoros jellegű és ritkán jelentkezik a cukorbetegség első tüneteként. A hyperaesthesián kívül reflexkiesés, ritkábban izomgyengeség vagy bénulás is kimutatható. A fájdalom általában égö jellegű, tapintásra fokozódik, hasonlóan a herpeses fájdalomhoz, de sohasem jár börelváltozással.

Általában aszimmetrikusan az intercostalis idegek lefutása mentén jelentkezik egy vagy több dermatomát érintve. A kiterjedés mértéke jól vizsgálható tapintással vagy tüszúrással. Utánozhatja mellkasi és hasi szervek megbetegedését (coronaria-elzáródás, pleuritis, epekövesség, hasi tumor), ezáltal komoly diagnosztikus nehézséget okoz.6,7 A betegek többsége jelentős fogyásról számol be, emiatt számos kellemetlen és költséges vizsgálaton esnek át.7 Gyakran társul perifériás és autonóm neuropathiával.8

Két cukorbetegünkröl számolunk be, akik kifejezett polyneuropathiás panaszok mellett mellkasi és hasi fájdalmak miatt kerültek intézetbe, ahol csak számos vizsgálat elvégzése után derült fény a panaszok okára.

 

Esetismertetés

1. P. J. 63 éves férfi beteg 1989-ben került első ízben felvételre néhány hete fennálló erős, légzésre nem fokozódó, inkább égő jellegű, övszerű bal oldali mellkasi fájdalom, illetve égő jellegű alsó végtagi fájdalmak miatt. Köhögésröl, lázról nem számolt be. Cukorbetegsége 1986-ban derült ki, orális antidiabetikumokat szedett.

Fizikális státusából corpulens alkat (testsúly 85,0 kg, testmagasság 165 cm, BMI: 31,2 kg/m2), száraz nyelv, emphysemás mellkas, hyperaesthesiás mellkasfal, érzékeny hátcsigolyák érdemelnek említést. Jól tapintható perifériás erek. Vérnyomás 140/80 Hgmm. Laboratóriumi leletek: We: 25 mm/ó, normális vérkép, éhomi vércukor 17,9 mmol/l, vizeletben cukor pozitív, egyébként negatív. Serum fruktózamin: 4,0 mmol/l (norm. 2,5), K, Na, KN, creatinin, húgysav, bilirubin: eltérés nélkül. Serum triglycerid: 25,4 mmol/l, cholesterin: 15,4 mmol/l. SGOT 70,0–11,0 és GGT 97,0–80,0 E/l. EKG: negatív. Mellkas rtg. eltérés nélkül. Tüdöscintigraphia: negatív. Neurológiai vizsgálat: agyidegek jól innerválnak. Mindkét oldali felsö végtagokon élénk saját reflexek, kóros nem észlelhető. Bal oldali patellareflex nem váltható ki, jobb patella – és mindkét oldali Achilles-ín-reflex renyhe. Kóros reflexek nincsenek. Paresis nem észlelhető. Mindkét alsó végtagon distal felé fokozódó hyperaesthesia, paraesthesia és a bal lapocka vonalától előre a mellbimbó vonaláig kb. 2 tenyérnyi területen segmenthatár nélküli hyperaesthesiát jelez. Lumbalpunctio: víztiszta, eltérés nélkül. Szemészeti vizsgálat: keresztezödési jeleken kívül más eltérés nem észlelhető. Kétirányú gerincfelvétel a thoracalis (Th.) szakaszról: csigolytestek magassága megtartott, zárólemezek sclerotikusak. A peremszélek csörszerüen megnyúltak, a porcrések szükebbek. Hasi UH: A máj mérsékelten nagyobb, szerkezete diffúz parenchyma laesióra utal. Egyéb eltérés nem észlelhető. Oszcillometria: mindkét alsó végtagon megtartott keringés.

Az alkalmazott kezelésre (140 g szénhidráttartalmú diéta, napi 60 E Actrapid–Monotard MC inzulin, Corinfar, Ac. nicotinicum, Thioctacid, B1,12-vitamin injekciók, Teperin, Stazepine, Hotemin, Lipanthyl) állapota jelentősen javult, fájdalmai mérséklödtek.

Újabb intézeti felvételre 1990 januárjában került sor két hete kiújuló, égö jellegű mellkasi fájdalmak miatt. Laboratóriumi leletek: vércukor 5,5–9,1 mmol/l között, serum cholesterin 14,6 mmol/l, triglycerid 25,6 mmol/l. Lipoid elfo: Fredrickson-féle beosztás V-s típusának felelt meg. Serum fruktózamin: 3,08 mmol/l (norm: 2,5). Testsúly: 81,0 kg. EKG: infarctus jel nem látható. Kamrai repolarizáció eltér a normálistól. Neurológiai vizsgálat: L-S gerinc mozgásai szabadok. Gerinc ütögetésre nem érzékeny. Laségue-tünet mindkét oldalon negatív. Bal oldalon patella areflexia, mindkét oldalon Achilles-ín hyporeflexia. Kóros reflexek nincsenek. Az alsó végtagokon distal felé fokozódó hypaesthesia, paraesthesia. Bal oldalon a Th. szakaszon a bal bordaív mentén övszerű fájdalomról számol be. Dg: Intercostalis neuralgia l.s. Polyneuropathia diabetica. Alkalmazott kezelés: Stazepine, B-vitaminok.

Reumatológiai vizsgálat: fokozott háti kyphosis, balra convex torsios scoliosis a dorsolumbalis gerincnek megfelelően. Nyomásérzékeny Th. X-XII. csigolyák és lumbális gerinc. Tömegesebb paravertebralis izomzat, korlátozott gerincmozgások. Bal oldalon a Th. 11-12-s dermatómában övszerű nyomásérzékenységet jelez. Th. gerinc rtg: a felvételeken a ventralis szalagok meszesedése, zárólemezeken egyenetlenség látható.

Intercostalis lidocain blokádra, az érintett dermatomára alkalmazott B1 iontoforézisre, valamint a korábbi gyógyszeres kezelésre állapota jelentősen javult.

1993 júniusában jelentkezett ismét kb. egy hónapja fennálló égő jellegü májtáji-, ill. alsó végtagi égö-zsibbadó jellegű fájdalmakkal. Laboratóriumi leletei közül kiemelendö: vércukor: 5,1–12,0 mmol/l, normális ionogram, triglycerid: 5,5 mmol/l, cholesterin: 7,7 mmol/l, húgysav: 220,0 mmol/l, fruktózamin: 2,5 mmol/l. Vizelet microalbumin: 22,0 mg/die. Szemészeti vizsgálat: diabetesre utaló elváltozás nem látható. EKG: bal típusú görbe, kamrai repolarizáció eltér a normálistól. Alkalmazott kezelés: 160 g szénhidrátot tartalmazó diéta, inzulin, Stazepine, Teperin, B-vitaminok, Lipanthyl kaps.

Jó általános állapotban, kielégítő vércukorértékekkel, mérsékelt alsó végtagi fájdalmakkal távozott. Azóta nem jelentkezett intézetünkben.

2. B. J. 65 éves férfi beteget 1990 decemberében vettük fel osztályunkra kb. négy hónapja fennálló, mozgástól független, égő, hasító jellegű jobb hasfélre lokalizálódó fájdalmak, 10 kg-os fogyás miatt. Hat évvel korábban derült ki cukorbetegsége, diétát nem tartott, gyógyszert nem szedett. Elmondása szerint a fájdalom hirtelen, „rossz mozdulat" után jelentkezett, éjszakai pihenését zavarta.

Fizikális vizsgálattal közepesen táplált állapotot, bevont nyelvet, májtájéknak megfelelően kifejezett nyomásérzékenységet találtunk. Testsúly: 62,3 kg, testmagasság: 166 cm, BMI: 24,3 kg/m2, RR: 150/90 Hgmm.

Laboratóriumi vizsgálatok: negatív vizelet lelet, We: 40 mm/ó, vérkép eltérés nélkül. Vércukor 6,5–13,2 mmol/l között, serum fruktózamin: 2,8 mmol/l. Cholesterin: 7,7, HDL-cholesterin: 1,6, LDL-cholesterin: 5,4 mmol/l, triglycerid: 2,7 mmol/l, egyéb laboratóriumi érték eltérés nélkül.

Kiegészítő vizsgálatok: EKG: normális görbe. Th. gerinc felvétel: a háti gerinc szakaszon jobb oldalon és elöl meszes kapocsképződések láthatók. Reumatológiai konzílium: kiegyenesedett háti kyphosis, ütögetésre érzékenységet jelez a Th.IX–L.I tövisnyúlványoknak megfelelően. Neurológiai vizsgálat: kifejezett hyperaesthesia észlelhető a jobb oldalon ezen dermatómákban csaknem a parasternalis vonalig. Vélemény: Neuralgia intercostalis, neuropathia diabetica. Szemészeti vizsgálat: fundusokon rézdrót jellegű arteriolák, Gunn-tünetek, bal oldalon a felsö temporalis érág mentén ischaemiás góc.

Alkalmazott kezelés: 180 g szénhidrátot tartalmazó diéta, inzulin, majd Gilemal, B1-vitamin, Mydeton, Naprosyn, Stazepine, Teperin. Intercostalis lidocain blokád és fizioterápia az érintett dermatomára. Panaszai mérséklödtek, kielégítö állapotban távozott.

Második felvételére alig egy hónap múlva került sor. Jobb oldali mellkasi és hasi fájdalmai ismét fokozódtak, emellett alsó végtagi zsibbadásról, gyengeségröl, égő fájdalomról számolt be. Kifejezett székrekedésröl tett említést. A laboratóriumi vizsgálatok normális vércukor- és fruktózaminértékeket mutattak, serum cholesterin 7,0, serum triglycerid 2,1 mmol/l volt. Kiegészítö vizsgálatok (mellkas rtg, hasi UH, irrigoscopia, koponya- és medencefelvételek) eltérés nélkül. Neurológiai vizsgálat: meningealis izgalmi jelek nincsenek, agyidegek jól innerválnak. A bal alsó végtagon patella- és Achilles-areflexia, jobb oldalon renyhe patella- és alig kiváltható Achilles-reflex. A jobb bordaív mentén hyperaesthesia, hasfali reflex ugyanitt hiányzik. A fájdalom lancináló jellegű, paresis, fasciculatio nincs. Mindkét oldali m. gluteus sorvadt, bal alsó végtag körfogata végig 3 cm-rel kisebb, mint az ellenoldali. Mindkét alsó végtagon csökkent vibrációérzés. Cardialis reflextesztek: a szívfrekvencia változása mély be- és kilégzés alatt 7 ütés/min, felállásra – ún. 30:15 hányados –1,0 alatt – mindkettő kóros. (Normálérték: 15 ütés/min, ill. 1,0 felett.) Kiegészítö vizsgálatok: lumbalis és thoracalis myelographia: a középső és alsó Th. myelogrammon kóros nem látható. A lumbalis szakaszon a III-V-s porckorongnak megfelelően ventralisan mérsékelt benyomat van. Cervicalis myelogram: a kontrasztanyag nem gördült fel. CT vizsgálat: a C.V alsó dorsalis, a C. VI felső dorsalis és alsó dorsalis peremszéle jelentős fokban megnyúlt, csörszerű, a gerinc ürterét szükíti. A gerinccsatorna végig szükebb. Cisternalis liquor: Pándy neg., sejtszám: 0, fehérjetartalom: 0,9 g/l, Schellach: 0. Lumbalis liquor: Pándy: op, sejtszám 6/3, fehérjetartalom: 2,9 g/l, Schellach: pozitív. Csontscintigraphia: negatív. Urológiai vizsgálat: prostata-tumor kizárható. Alsó végtagi oscillatio a bokatájakon beszűkült keringést igazolt.

További vizsgálatok céljából neurológiai osztályra helyeztük át, ahol malignus folyamatot nem igazoltak. Agyi CT: atrophia cerebri. Gerinc MRI: a gerinccsatornában kóros terime nem ábrázolódott. Kontroll lumbális liquor vizsgálat: sejtszám: 8/3, fehérje 1,7 g/l.

1991 júniusában vettük fel ismételten osztályunkra. Hasi fájdalmai az elmúlt hónapokban mérséklödtek, néhány kg-t hízott, ugyanakkor alsó végtagi fájdalmai fokozódtak, járni alig tudott. Státusából epigastrialis hyperaesthesia, emphysemás mellkas, nem tapintható perifériás erek érdemelnek említést. Laboratóriumi vizsgálatok: We: 24 mm/ó, normális vérkép és vércukorértékek. Cholesterin: 7,0, triglycerid: 1,6, fruktózamin: 2,0 mmol/l. Kiegészítő vizsgálatok: negatív gastroscopia, colonoscopia, pancreas CT vizsgálat. Érsebészeti vizsgálat: Dopplerrel bal artéria iliaca és femoro-poplitealis szűkület mutatható ki. ENG: jobb oldali peroneus distalis latencia (DL): 5,5 ms (megnyúlt). Motoros vezetési sebesség: 38,4 m/sec. (csökkent), bal oldali peroneus DL: 5,6 ms (megnyúlt). Motoros vezetési sebesség 38,9 m/sec (csökkent). Sensoros sebesség vizsgálatkor értékelhetö potenciált nem kaptunk. EMG: a paravertebralis izomzatban kóros nem volt. Az alkalmazott kezelésre – Gilemal, Adebit, Betaloc, Prednisolon, Teperin, Melleril, Gerovit, Trental-400 – panaszai mérséklödtek, de nem szüntek meg.

Nyugalmi alsó végtagi fájdalmak, jobb láb IV-s ujjának gangraenája indokolta újabb intézeti felvételét 1993 júniusában. A megelőző két évben állapota kielégítő volt, hasi fájdalma megszünt, hízott. Panaszai hátterében angiographiával igazolt diffúz nagyérszűkület és elzáródás állt. Érsebész a vizsgálati leletek alapján rekonstrukciós műtétet nem javasolt, ezért a gangraenás ujj eltávolítását végeztettük el. A következő két év során érszűkületes panaszaival állt kezelés alatt, 1995-ben pulmonalis emboliában hunyt el.

 

Megbeszélés

A diabeteses mononeuropathiák felismerése általában nem okoz gondot, ha a perifériás vagy agyi idegeket érintik. Ugyanakkor komoly diagnosztikus nehézséget okoz, ha a mellkas alsó és/vagy a hasi tájék felső részére lokalizálódó fájdalmak hátterében a thoracalis idegek, ideggyökök érintettsége áll. A jobb oldali 8–9-es ideg károsodása epehólyag-megbetegedést utánozhat, a 10-es appendicitisre, a bal 5–6-os coronaria-betegségre, a 8-as pleuritisre, a 8–12-es pedig hasi megbetegedésre utalhat.3,6

Első betegünknél az intenzív bal oldali mellkasi fájdalmak alapján coronaria-megbetegedésre, illetve pulmonalis emboliára gondoltunk, majd a májtájék érzékenysége epekövesség gyanúját vetette fel. A második betegben a mozgástól független, hasító jellegű, erős, jobb hasfélre lokalizá- lódó fájdalom miatt számos vizsgálat történt hasi tumor és gerincvelöi folyamat kizárására.

Irodalmi adatok szerint a TAN tünetei általában fokozatosan alakulnak ki és éjszaka rosszabbodnak.3 Az első beteg a néhány hete fennálló mellkasi fájdalom kezdetét nem tudta pontosan megmondani. A második beteg elmondása szerint a jobb oldali hasi fájdalom hirtelen lépett fel.

A mononeuropathiák kialakulását egyesek az idegeket ellátó kis erek elzáródásával magyarázzák (vascularis teória).3,4,6 Az ischaemiás infarctus mellett szól a fájdalom aszimmetrikus megjelenése, hirtelen kezdete. Ugyanakkor ellene szól a jó prognózis.6 szerzők szerint a fájdalom néhány hónapon belül spontán szűnik. Egyes elképzelés szerint a tápláló arteriolák elzáródása csak átmeneti károsodást okoz s ebben szerepet játszanak a collateralis keringés megnyíló anastomosisai. Raff és mtsa10 számoltak be egy esetröl, ahol az idős beteg halála után a mononeuropathia hátterében a perifériás idegben számos infarctust találtak. Ugyanakkor azonban nem észleltek összefüggést a macroangopathiás szövődmények és az idegeket ellátó kis erek angiopatiája között. Tény, hogy mononeuropathia ritkán észlelhető, mint az arteriosclerosis obliterans komplikációja.6 Az első betegnél jelentősebb érszövődményt nem találtunk, de a másikban angiographiával igazolt alsó végtagi nagyérszűkület állt fenn.

Metabolikus zavar mellett szól ugyanakkor, hogy egyes esetekben a tünetek kiújulása mindig az anyagcsere egyensúlyának felborulásával jár és a fájdalom is fokozatosan alakul ki.3 Mindkettő egyszerre is fennállhat hasonlóan a diabeteses perifériás neuropathiák más formáihoz.3 első betegünkben a panaszok ismételt kiújulása az anyagcsere súlyos zavarával járt. Az extrém magas triglycerid- és cholesterin-értékek hátterében alkoholfogyasztást nem lehetett kizárni. Erre utaltak a májfunkciós laboratóriumi leletek átmeneti pozitivitása is.

Az intenzív, az éjszakai nyugalmat is zavaró fájdalmakat depresszió és jelentős fogyás kíséri, mely daganatos betegség lehetőségét veti fel. Emiatt a betegeknél számos költséges és megterhelő vizsgálatot vagy műtétet végeznek el.3,7

Általában kimutathatók az autonóm idegrendszer zavarai, ezek azonban többnyire fájdalom nélküliek.3

A TAN-nál – szemben egyéb mononeuropathiákkal – a motoros rostok általában nem érintettek.6 Ha igen, akkor ez az intercostalis izomzatnál ritkán vehető észre, a hasi területen azonban fájdalmas izomduzzanat formájában könnyen észlelhető. Boulton és mtsai idős cukorbetegröl számoltak be, akinél jobb oldali hasfali duzzanat keletkezett, amely köhögésre fokozódott. A vizsgálatok a Th.6-Th.7 dermatómában hyperaesthesiát és hasfali reflexkiesést mutattak. A sensoros eltérések két hónapon belül megszüntek, de a hasfal paresise tartósan fennállt.11

Schulz12 hat betegröl számolt be, akik övszerű hasi fájdalmakkal és hasfalgyengeséggel kerültek intézetbe. Véleménye szerint ezek a tünetek annyira jellegzetesek thoracalis radiculopathiára, hogy további vizsgálatokra nincs is szükség.

Gyakori a különböző neuropathiás eltérések együttes előfordulása. Mindkét betegünkben típusos polyneuropathiás tünetek kísérték a mellkasi és hasi fájdalmakat. A második betegben mind a sensoros, mind pedig a motoros perifériás idegvezetés károsodott volt, illetve két cardialis reflexteszt is autonóm neuropathiára utalt. Ugyanebben a betegben a tünetek és laboratóriumi adatok a TAN mellett proximális motoros neuropathia (diabeteses amyotrophia) fennállását is igazolták. Ez a szövődmény elsősorban idős cukorbetegeken jelentkezik, leggyakrabban a csípö- és combizmok proximális csoportjait érinti. Hátterében lumbosacralis radiculopathia áll, melyre a motoros idegrostok károsodása jellemző. Következménye a comb- és csípöizomzat gyengesége és sorvadása. Súlyosabb esetben a vállöv izomzata is károsodhat. Gyakran jár testsúlycsökkenéssel és depresszióval, a lumbalis liquorban fehérjeszaporulat észlelhető.8,9,13,14

A paraspinalis és hasi izomzat területén EMG-vel könnyen igazolható a diagnózis. Az érintett területen denervatiót és/vagy reinnervatiót,3,11 illetve fibrillációs potenciált8 találunk. Hiánya azonban nem mond ellent a feltételezett elváltozásnak.4,8 EMG vizsgálat a második betegnél történt, de a paravertebralis izomzatban kórosat nem észleltünk.

A betegek többségében több-kevesebb degeneratív elváltozás mutatható ki a thoraco-lumbalis gerincszakaszon.5 Ugyanakkor kompressziós károsodás ellen szól a tünetek spontán csökkenése és megszűnése. Mindkét betegünkben találtunk súlyos degeneratív jellegű gerincelváltozásokat, de a fájdalmak hátterében discus hernia vagy tumor kizárható volt.

Bár irodalmi adatok szerint a TAN tünetei spontán csökkenhetnek, illetve megszünhetnek, tüneti kezelésként carbamazepin és/vagy amitriptylin hydrochloride, B-vitaminok adása, illetve intercostalis idegblokád hatásos lehet.4,14 Suhler és mtsai előzetes analgesiás kezelések sikertelensége után inzulinpumpa kezeléssel normoglykaemiás állapotot és tartós fájdalommentességet értek el négy betegükben.15

 

  • Rendszerint a 4-5. évtizedben jelentkezik
  • Általában II. típusú cukorbetegekben
  • A betegség időtartamával és a kezelés
    módjával nincs szoros összefüggésben
  • Övszerű, égő jellegű fájdalom
    a dermatómáknak megfelelően
  • Legtöbbször fokozatosan fejlődik ki
  • Herpeses fájdalomhoz hasonló, tapintásra
    és éjszaka fokozódik
  • Leggyakoribb a felső vagy alsó
    mellkastájon, a felső hasi régióban
  • Hasizom gyengeség kísérheti
  • Általában más neuropathiás tünettel társul
  • Testsúlycsökkenés, depresszió kíséri
  • A panaszok néhány hónapon belül megszűnnek 

2. táblázat: Diabeteses thoracoabdominalis neuropathia jellemző tünetei

 

Összefoglalva megállapítható, hogy a TAN jellegzetes tünetei alapján könnyen felismerhető (2. táblázat). feltehetően gyakrabban fordul elő, mint ahogy gondolunk rá. A fájdalom jellege, valamint a gyakori testsúlycsökkenés miatt számos költséges és fájdalmas vizsgálat elvégzésére kényszerülünk. Olyan cukorbetegben, aki féloldali mellkasi és/vagy hasi fájdalmakról panaszkodik, fontos az érintett terület gondos vizsgálata a fennálló hypaesthesia vagy hyperaesthesia kimutatására. Gyakran társul a neuropathiák más formáival. EMG vizsgálat hasznos lehet a diagnózis alátámasztására, de negativitása nem zárja ki. Prognózisa jó, néhány hónapon belül a fájdalom spontán megszünhet. Ehhez azonban a jó anyagcsere-beállítás elengedhetetlen.

 

IRODALOM 

1. Kempler P, Keresztes K, Szalay F: A neuropathia prevalenciája [in: Kempler P. (szerk.): Neuropathiák, Springer, Budapest-Berlin, 1996.], pp. 125-141.

2. Jermendy Gy: A neuropathia diabetica klinikai vonatkozásai. Rehabilitáció. 4: 338-341, 1994.

3. Harati, Y, Niakan, E: Diabetic thoracoabdominalis neuropathy. Arch Intern Med 146: 1493-1494, 1986.

4. Lawrence, WH, Curd, GW: Painful thoracic mononeuropathy in diabetes mellitus. South Med J 73: 798-799, 1980.

5. Kikta, DG, Breuer, AC, Wilbourn, AJ: Thoracic root pain in diabetes: the spectrum of clinical and electromyographic findings. Ann Neurol 11: 80-85, 1982.

6. Ellenberg, M: Diabetic truncal mononeuropathy – a new clinical syndrome. Diab Care 1: 10-13, 1978.

7. Longstreth, GF, Newcomer, AD: Abdominal pain caused diabetic radiculopathy. Ann Intern Med 86: 166-168, 1977.

8. Sun, SF, Streib, EW: Diabetic thoracoabdominalis neuropathy: clinical and electrodiagnostic features. Ann Neurol 9: 75-79, 1981.

9. Watkins, PJ: Clinical observation and experiments in diabetic neuropathy. Diabetologia 35: 2-11, 1992.

10. Raff, MC, Asbury, AK: Ischemic mononeuropathy and mononeuropathy multiplex in diabetes mellitus. N Engl J Med l: 17-21, 1968.

11. Boulton, AJM, Angus, E, Ayyar, DR: Diabetic thoracic polyradiculopathy presenting as abdominal swelling. Brit Med J 289: 798-799, 1984.

12. Schulz, A: Diabetische Radiculopathie der unteren Thorakalsegmente mit Bauchdeckenparesen. Verh Dtsch Ges Inn Med 72: 1171-1175, 1966.

13. Holländer E, Temes J: Diabeteses amyotrophia. Adatok a kórkép pathogenesiséhez. Magy Belorv Arch 45: 75-80, 1992.

14. Sterba G: Diabéteszes amyotrophia. Med Univ 23/5: 271-173, 1990.

15. Suhler, K, Parhofer, K, Richter, WO, Witt, TN, Schwandt, P: Diabetische Radiculopathie. Dtsch Med Wschr 115: 1665-1669, 1990.

 

A szerző levelezési címe: Dr. Neuwirth Gyula,
Kenézy Gyula Kórház, I. Belgyógyászat, 4031 Debrecen, Bartók B. u. 2–26.