A St. Vincent-i deklaráció céljainak megvalósulása az alapellátás gyakorlatában

Second International Conference of the St. Vincent Declaration Primary Care Diabetes Group

(Brüsszel, 1998.május 22–23.)

   1995-ben alakult meg a St.Vincent Declaration Primary Care Diabetes Group (SVDPCD), amely 1996 után 1998-ban tartotta kétnapos konfrenciáját Brüsszelben, a flamand orvosegyetem épületében. A szervezet a WHO és az International Diabetes Foundation támogatásán kívül az európai régió több alapellátási szervezetének, egészségügyi kormányzatainak segítségével működik.

   A csoport vezetője a holland Paul Cromme dr., és a rendezvény elnöke a belga Leo Pas dr. A konferencián kb. 400-an regisztráltak, föleg háziorvosok Európából, Izraelböl és a szovjet utódállamokból. Magyarországról 3 poszter, ill. előadó volt, valamennyien gyakorló háziorvosok: Fodor Miklós dr.: Quality improvement using ICPC codes in general practice in Hungary, Pénzes János dr.: Implementation of St. Vincent Declaration in general practices and diabetic centres-quality assessment and assurance with Diabcare software in Hungary, Rurik Imre dr.: Teaching group for diabetic patients in the Hungarian Primary Care.

   A plenáris üléseket délelőtt tartották. Ezután munkacsoportokban folyt a munka, először a konferencia ajánlásainak megfogalmazásával, majd a gyakorlati, praxisvezetési, beteggondozási tapasztalatok átadásával.

   A konferencia ajánlásait a következő munkacsoportok fogalmazták meg:

1. A bizonyítékokon alapuló diabetes gondozás Európa-szerte.

2. A praxis feltételei és szerkezete.

3. A minőségbiztosítás és a folyamatos orvostovábbképzés.

4. Valóban szoros-e a gondozás?

5. Az adekvát ellenőrzési és software-rendszerek.

6. Kialakítható-e a betegek öngondozási képessége az alapellátásban?

7. A korai betegségfelismerés–diagnózis, a prevenció.

Ezek az ajánlások néhány hónapon belül hozzáférhetöek lesznek. A gyakorlati munkacsoportokban a következő témákat tárgyalták:

1. A glukométer használata.

2. A betegfelkutatás és -szűrés minősége.

3. A diéta.

4. Inzulinkezelés az alapellátásban.

5. Lábgondozás.

6. Software-rendszerek bemutatása.

   A diabeteses szövődményekkel (retinopathia, nephropathia, lábgondozás és a végtag amputatio megelőzése, öregkori sajátosságok) és azok gondozásával külön előadások foglakoztak, amelyeket általában specialisták tartottak. Az összes munkacsoportban kiemelt téma volt a minőségbiztosítás, a diéta, a beteg szocális segítése, munkaképességének megörzése, a betegoktatás. Nagyon fontosnak tartják a szaknövérek szerepét, számukra külön foglalkozásokat is szerveztek.

   Az előadások közül főleg a software témák voltak nagyon érdekesek. Ez az a terület, ahol a magyar alapellátás általában – és ezen belül a diabetesgondozás – jelentős lemaradásban van. Európa nyugati részén teljesen természetes, hogy a beteg vizsgálati leletei – bármely ellátási szinten is készültek – rögtön bekerülnek a háziorvosi dokumentációba inter- és intranet hálózatokon keresztül. (MedSERVE – Belgium, Medinet – Németország, UK-Diabs – Anglia stb.) Franciaországban már gyakori a betegek alapdokumentációjának és biztosítási státuszának smart-kártyás rögzítése és felhasználása. Az informatika elterjedése mellett és miatt fokozott figyelmet fordítanak az adatvédelemre, a személyiségi jogok tiszteletben tartására.

   A diabetes szűrésével, felismerésével, kezelésével és szövődményeinek megelőzésével kapcsolatosan az elvek nagyon hasonlóak szinte valamennyi országban. Ami eltérő, az a megvalósulás foka. Ezt alapvetően az illető ország egészségügyi–alapellátó rendszerének fejlettsége határozza meg, ideértve az anyagi–technikai hátteret, a laborvizsgálatok és a szükséges szakorvosi konzíliumok lehetőségét és gyakoriságát. Egyetértés volt abban, hogy nagyon fontos a minőségbiztosítás kialakítása és mindennapos gyakorlattá válása, számonkérése. Teljes az egyetértés abban is, hogy a gondozásnak az alapellátási rendszer bázisán kell nyugodnia.

   Az 1989-es St. Vincent-i deklarációt követő lelkesedés mára csökkent, de a célok közelebb kerültek a „Dutch standard on diabetes mellitus” c. előadás szerint, amely a diabetes kezelésének „barrierjeit” így fogalmazta meg: az orvosok és a betegek motivációja, attitüdje, különös tekintettel a diétára. A megoldást az együtt dolgozó és gondozó orvoscsoportokban keresik, követendő módszernek a „recall system” elterjesztését ajánlják (3 hónapos, ill. 1 éves időszakonként), lehetöleg egyéni betegkövetéssel, nem misztifikálva a „guidelines”-okat.

   A hazai kollégák és betegeink szemlélete is ehhez áll közelebb, bár lehetőségeink sajnos távolabb vannak, különösen az ön/átszervezödés terén, nem beszélve gazdasági és technológiai elmaradásunkról. Ez az el/lemaradás ugyanakkor nem tűnik behozhatatlannak, feltéve, hogy háziorvos kollégáink és egészségügyi kormányzatunk is így akarják.

Rurik Imre dr.

háziorvos, Budapest