A fokozott éjszakai sympathicus aktivitás és az éjszaka jelentkező hypertensio összefüggése diabeteses nephropathiában szenvedő 2-es típusú cukorbetegekben

(Increased sympathetic activity during sleep and nocturnal hypertension in type 2 diabetic patients with diabetic nephropathy)

Nielsen, F.S., Hansen, H.P., Jacobsen, P., Rossing, P., Smidt, U.

Diabetic Medicine 16: 555–562, 1999.

Ismert tény a 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek fokozott veszélyeztetettsége a cardiovascularis morbiditás és mortalitás szempontjából. Többek között a csökkent éjszakai vérnyomásesés is állhat a háttérben, amely a diabeteses nephropathiában szenvedö betegek több mint 50%-ában megfigyelhető. E jelenségnek kórélettani magyarázatát keresték a szerzők. lehetőségként felmerült az interstitialis folyadéktérböl az intravasalis térbe történő folyadékbeáramlás fokozódása, az éjszakai sympathicus aktivitás csökkenésének mérséklödése, illetve a “biológiai óra” meghibásodása.

A vizsgálatban 31, 2-es típusú diabetesben, illetve következményes nephropathiában szenvedő, 75 évesnél fiatalabb beteg vett részt. A betegeket két (I., illetve II.) csoportba sorolták. Az I-be a legnagyobb, a II-ba a legkisebb vérnyomáscsökkenéssel rendelkező betegek tartoztak. A vizsgálat 4 hetes, az antihypertensiv kezelés elhagyását követő időszak után kezdödött, melynek során a betegek este kilenc órától reggel hét óráig ágyban feküdtek. A vérnyomás meghatározása először fél órával lefekvés után, majd elalvás előtt, illetve elalvás után történt, s e három periódus vérnyomásértékeinek átlagát vették figyelembe. Az alvás során óránként mérték a melatoninszintet, illetve a hematokritértéket, kétóránként az adrenalin-, noradrenalin- és a vércukorszintet. Ugyancsak figyelték a plazmatérfogatot és a GFR-t. Az autonóm idegrendszer működését a szívfrekvencia monitorozásával követték.

A vizsgálat eredményei a következők voltak: az I. csoportban a hematokritérték, valamint a noradrenalinszint relatív csökkenése az elalvást követően nagyobb volt, mint a II. csoportban. A fenti értékekkel a vérnyomás változása szoros korrelációt mutatott. Az adrenalinszint egyik csoportban sem változott, s nem igazolódott különbség a szívfrekvencia, a melatoninszint, valamint a plazmatérfogat tekintetében sem. Megállapítható, hogy a sympathicus aktivitás tartós növekedése következtében kialakuló perifériás vasodilatatio csökkenése áll a vizsgált jelenség hátterében. Élettani körülmények között az éjszakai vérnyomás csökken, melynek hátterében az adrenerg aktivitás csökkenése, illetve a parasympathicus aktivitás növekedése áll. Ennek következménye a csökkent perctérfogat, valamint a csökkent perifériás ellenállás. A vizsgálat során a legkisebb éjszakai vérnyomáscsökkenéssel rendelkező betegek adrenerg aktivitása jelentősen emelkedettebb volt a másik csoporthoz képest. Az extracelluláris folyadéktér átrendeződése, illetve. a melatoninszekréció megváltozása nem gyakorolt hatást a vérnyomásra.

Pataki Éva Eszter dr.